Bodza (Sambucus, bocfa, csete, fái bodza, fekete bodza)
A levél nagy koncentrációban tartalmaz kéksav-glikozidokat mint a szambunigrint. Gyűjtés: Virágzatát május, június környékén, érett bogyóit az augusztus-szeptemberi időszakban gyűjtik. Hatások: Virág: immunerősítő, lázcsillapító (izzasztó). Bogyó: hashajtó, vizelethajtó. Gyógyászati felhasználás: a bodzavirág teát meghűléses megbetegedésekben és influenzában lázcsillapítóként és immunstimulánsként használják. A bogyókból készített savanyú lekvár kiváló hashajtó, vizelethajtó, vértisztító. Enyhe hashajtó hatást kisgyerekeknél és szoptatós, vagy terhes anyáknál is kihasználhatjuk. Vizelethajtó tulajdonsága felhasználható magas vérnyomásnál, lábduzzanatoknál. A leveléből készült teát reumás panaszokra és lázcsillapításra ajánlják.
Elkészítés: tea: 2 teáskanálnyi virágot öntsünk le forrásban lévő vízzel, majd 5 perc múlva szűrjük le. Kombinációk más gyógynövényekkel: Termésének fájdalomcsillapító hatása van, más gyógynövényekkel kombinálva (borsmenta, kakukkfű) migrénes fejfájások ellen használják.
Mivel fokozza más köptetők hatását, ezért a hurutos köhögésre ajánlott teakeverékek része. Lázcsillapításra hársfavirággal kombináljuk. Ellenjavallat: Idős embereknél virágteája nem alkalmas hosszan tartó napi fogyasztásra, mert gyengíti a szívizomzat erejét. Cserje vagy kisebb termetű (6-8 m magas) fa. Az egyéves ágak zöldek, az idősebbeket szürke vagy szürkésbarna kéreg borítja, az utóbbiak felületén kiemelkedő paraszemölcsök láthatók, belsejükben fehéres, fejlett bélállomány van.
A levelek átellenesek, hosszuk elérheti a 40 cm-t, 5-7 levélkéből szárnyasán összetettek, a levélkék kerülésesek vagy tojásdadok. A sátorozó bogernyő virágzat lapos, átmérője 15-25 cm, 5 fő ága van. Az egyes virágok aprók, átmérőjük nem haladja meg a 6 mm-t. Csészéjük forrt, 5-fogú. a párta is forrt, 5 karéja lekerekített. Az 5 porzó sárga és a pártához forrt. A magház 3 termőlevél összenövéséből képződik. A virágok jellemző illatúak, fehérek, halványsárga árnyalattal. szárítás után a sárga szín kifejezettebbé válik, az illat is megváltozik.
Májustól júliusig virágzik (egyes években másodszor is). A csonthéjas termés bogyószerű, majdnem fekete, fényes, nedve ibolyás-bíbor színű, átmérője 6 mm. Minden termésben 2-3 csontár található. Erdőkben, főleg azok szélén, folyóvizek mentén, kerítések mellett gyakori. A vörös bodza (Sambucus racemosa L.) ágaiban a bélszövet sárga vagy barnásvöröses, a levélkék keskenyebbek, a termések pirosak. Hegyvidéki faj, erdők szélén, erdővágásokban, patakok, hegyi utak mellett terem.
A gyalogbodza (Sambucus ebulus L.) évelő növény, gyökértörzse elágazó, szárai nem fásodnak el, levelei nagyobb számú levélkékből összetettek és keskenyebbek, mint a fekete bodzánál, a virágok is nagyobbak, porzóik pirosak. Kellemetlen szagú növény, mely gyakran tömegesen jelenik meg romos helyeken, havasi esztenák közelében, parlagokon. A fekete bodza virágait (Sambuci flos) száraz, napos időben kell begyűjteni a virágzás elején, amikor a szélső virágok nyílni kezdenek.
A virágzatokat ollóval metsszük le a bokrokról, a vastagabb ágakat levágjuk, a virágokat 30-35 °C-on szárítjuk. a száraz virágokat szitán elkülönítjük a szár-, illetőleg a kocsánydaraboktól. Még a gyűjtés napján ajánlatos megszárítani és csomagolni, hogy a levegőből ne szívhassanak magukba nedvességet. Száradási arány 5-6:1. A bodzavirág főként flavonoidokat (kb. 1, 5% rutint, továbbá izokvercetint, hiperozidot), és csupán jelentéktelen mennyiségű illóolajat és nyálkát tartalmaz. A szambunigrin nevű glikozid, melyből ciánhidrogén szabadul fel, csak a zöld részekben található. Klorogénsav tartalma jelentős (kb. 3%).
A bodzavirágból készített teát forrón fogyasztják, lehetőleg mézzel édesítve. Izzasztó (diaphoretikus) hatású, akárcsak a hársfa (Jilia sp.) virágaiból készült tea. Hűléses állapotokban fekvő betegnek javasolják fogyasztását. Két kávéskanálnyi (kb. 3 gramm) szárított virágot 250 ml fövő vízzel leforráznak (nem főzik), 5-10 perc múlva szűrik, az adagot naponta 3-5-ször ismétlik. Étkezési teaként is fogyasztható, tartósan, ilyenkor csak egy-két kávéskanálnyi drogot használnak minden csésze vízre. jól oltja a szomjúságot, naponta ismételten fogyasztható folyadékpótlásra, hidegen is.
A népi gyógyászatban féregűzésre főleg a kérgét használták, de sok egyéb alkalmazását is nyilvántartják. A gyalogbodza gyökértörzse (Sambuci ebuli rhizoma) is inkább népi gyógyászati szer, igen ritkán vizelethajtóként használják teakeverékekben. Mindhárom bodzafaj terméseinek fogyasztása után, különösen gyermekeknél, hányinger léphet fel. nagyobb adagban hánytatnak és egyéb, főleg emésztőszervi panaszokat okozhatnak. Különösen erős hatásúak a nem teljesen érett termések. Melegítésre a kedvezőtlen tüneteket kiváltó anyagok tönkremennek, ezért a terméshús, melyet a magvaktól elkülönítenek, gyümölcsízként, édesipari termékek színezésére használható.
Festékanyagai a cianidin glikozidjai (szambucin, szambucianin, krizantémin). A bodzavirágból üdítő italok, szörpök készülnek. Mindhárom bodzafaj terméseinek fogyasztása után, különösen gyermekeknél, hányinger léphet fel. Nagyobb adagban hánytatnak és egyéb, főleg emésztőszervi panaszokat okozhatnak. Különösen erős hatásúak a nem teljesen érett termések. Melegítésre a kedvezőtlen tüneteket kiváltó anyagok tönkremennek, ezért a terméshús, melyet a magvaktól elkülönítenek, gyümölcsízként, édesipari termékek színezésére használható.
