Cápaporc (Selachimorpha)

Tápláléka szinte valamennyi halfaj és melegvérű állat, amelyet zsákmányolhat. Támadás közben, a nagy fehér cápa megemeli az orrhegyét, és befordítja a szemeit. Az állkapcsok hatalmas csapdaként mozdulnak előre, és összecsapódnak az áldozat felett. Ezt követően a cápa az oldalára fordul, és egy darab húst tép ki áldozatából. Nagyobb méretű préda esetén egy nagy cápánál ez akár 60-70 kilogrammos is lehet.

A cápaporcra, Dr. I. William Lane „A cápa sosem rákos” című, magyar nyelven is megjelent könyve hívta fel a figyelmet 1992-ben.

Elmélete szerint, a porcos-halak rendjébe tartozó cápánál azért olyan kicsi a daganatos megbetegedésének száma, mert a porc nem tartalmaz vérereket, melyek tápanyaggal és oxigénnel láthatnák el a daganat-kezdeményeket.

Az igazi sikert a cápaporc ízületi károsodásokat megelőző és regeneráló, gyulladás-gátló szerként érte el. Hatóanyagai (a mukopoliszacharidok) segítik a porcképződést, lassítják az ízületi porcok pusztulását, illetve lehetővé teszik az ízületekben a csontvégek egymáson való könnyű elmozdulását. A cápaporc nagy arányban tartalmaz kondroitin-szulfátot és glükozamin-szulfátot is, melyek az ízületek fájdalommentes elmozdulását segítik, így hozzájárulnak az ízületek egészségének megőrzéséhez, valamint a normál porcképződéshez.

A cápaporc természetes ellenszere a porckopásnak, mellyel hatékony és eredményes lehet az ízületi fájdalom kezelése. Kutatások bizonyítják, hogy a cápák nem, vagy csak ritka esetben védtelenek a megbetegedésekkel szemben. Immunrendszerük kifejezetten erős és folyamatosan aktív. Másik szembetűnő tulajdonságuk, hogy a folyamatos mozgás ellenére sem szenvednek vázrendszeri, ízületi bántalmaktól.

A cápaporc természetes forrású, aktív hatóanyaga a glükozamin. Ez a hatóanyag glükózból és a glutamin nevű aminosavból épül fel, a vízmegkötő glükozamino-glükán elő-anyaga, a porcegészség-megőrzés egyik kulcsfontosságú anyaga. A glükozamin szerepet játszhat a szervezet ízületeiben lévő porc szerkezetének és funkciójának fenntartásában.

A működő szövetek sejtjei nem tapadnak szorosan egymáshoz, köztük sejt közötti tér található, melyet támasztószövet tölt ki. A támasztószöveteknek két fő alkotója van: a rugalmas (elasztikus) rostok és a glükozamin. A rugalmas rostok keresztül-kasul futva térhálós szerkezetet hoznak létre, ami az adott szövetféleség vázát alkotja.

Ennek a tárhálónak az üregeit töltik ki a glükozaminok, az összetett cukor- és fehérjemolekulák, a proteo-glikánok. Minden glükozamin molekula 2-3 vízmolekulát köt magához, így alakulnak ki a sejt közötti vízterek.

Figyelem! Terhes nők, gyermekek és azok a személyek, akiket a közelmúltban koszorúér-betegséggel, infarktussal kezeltek, a cápaporcból készült termékeket nem szedhetik! Az operált betegek is csak a sebek begyógyulása után kezdhetik a cápaporcból készült termékek szedését!