Máriatövis (Silybum marianum, őszbogáncs, szamárkóró)

A máriatövis (Silybum marianum) vagy másik nevén tejbogáncs a zárvatermők közé, a fészkesvirágúak családjába tartozó növény. A Silybum Adans nemzetség egyik bogáncsa. E virágos növény Európa mediterrán vidékeink, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten őshonos. A tejbogáncs elnevezés a leveleitől ered, melyeket, ha felsértünk, akkor fehér nedv fröccsen ki belőlük.

A régi időkben úgy tekintettek erre a fehér nedvre, mint Szűz Mária tejére, ezért sokszor Szűz Mária bogáncsának is nevezik e növényt. A máriatövis legfontosabb hatóanyaga az érett magjából kivont, összefoglaló nevén szilimarinnak nevezett antioxidáns hatású vegyületkeverék.

A szilimarin többféle flavonoidból (pl. szilibinin, szilidianin, szilikrisztin) áll, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak a méreganyagok eltávolításában, és elősegítik a máj regenerálódását. Emellett a szilimarin gyulladáscsökkentő hatású (ezért javasolják például májgyulladásban vagy hepatitiszben szenvedők kezelésére), és gátolja a máj sejtjeinek pusztulását is.

A máriatövisben lévő vegyületek ártalmatlanítják a szervezetbe jutó méreganyagokat (például az alkoholt), csökkentik a gyulladásokat, és elősegítik az új májsejtek termelődését. Állatkísérletek során bebizonyosodott, hogy a gyógynövény javítja a májfunkciót, ezáltal bevethető az alkohol-eredetű májbetegségek, például májzsugorodás kezelésére. Széles körben alkalmazzák a máriatövist vírusos eredetű hepatitisz (főleg hepatitisz C) kezelésére, annak ellenére, hogy a tudományos bizonyítékok nem mindig egyértelműek.

Egy kis mintaszámon végzett kutatás viszont egyértelműen pozitív hatásról számolt be: hepatitisz C-ben szenvedő betegeknél a virális terhelés jelentős csökkenését tapasztalták a máriatövis-kúra hatására, és a résztvevők közel felénél a vírus alig kimutatható szintre esett a két hetes kúra eredményeként. Egy 2008-ban megjelent tanulmány szerint a silymarin modulálja a sejtek túlélése és az apoptózis közötti aránytalanságot. (Az apoptózis a programozott sejthalált jelenti).

Ha a sejtek nem halnak meg, akkor a programozottság fennál és daganat alakul ki. A silymarin úgy végzi el a szerepét, hogy megzavarja a sejtciklust szabályozó fehérjék kifejezését és részt vesz az apoptózisban. Ezenfelül a silymarin gyulladáscsökkentő és anti-metasztatikus tevékenységet is végez.

Továbbá ki kell emelni a silymarin fő aktív komponensét is, a silibinint, melynek tanulmányozása a különböző szövetekben arra enged következtetni, hogy a rákos betegek klinikai gyógyításának kiváló kiegészítő terápiája lehet a silibnin fogyasztása, mely csökkenti vagy megelőzi a kemoterápia káros hatásait, illetve a sugárkezelés okozta toxicitást.