Oregánó (Origanum vulgare, közönséges szurokfű, vadmajoránna)

A szurokfű, közönséges szurokfű vagy vadmajoránna latin nevéből újabban oregánónak is nevezik (Origanum vulgare L.) a szurokfüvek nemzetségébe tartozó fűszer és gyógynövény. Nevének eredete a latin origanum nyomán keletkezett, amely a görög origanon folytatása és az orosz (‘hegy’) és ganosz (‘szépség, dísz’) szavakból tevődött össze.

Első előfordulását és használatát általában az ókori görögök idejére tesszük, de az újabb kutatások szerint már i. e. 3000 környékén használták az asszírok. Annyi azonban bizonyos, hogy az oregánó széles körben való elterjesztéséért már tényleg a görögök felelősek.

Az ókori Egyiptomban is ismerték már gyógyhatásait, köhögéscsillapítóként volt közismert, az ókori Görögországban pedig sérüléseket gyógyítottak vele. A középkorban az ételeket a szurokfűolajával óvták meg a mikrobás fertőzésektől. Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva).

Sajátságos íze van, mely a majorannára és a kakukkfűre emlékeztet. Hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és erdőszélek növénye. Leginkább a meszes talajokat kedveli. A népi gyógyászat leginkább gyulladáscsökkentésre használta, de hatékony volt étvágygerjesztőként is.

Hippokratész az idegek nyugtatójának tartotta, de az ókori Görögországban sérülések gyógyítására is rendszeresen használták. Az ókori Egyiptomban köhögéscsillapítóként alkalmazták, a középkorban pedig a különböző fertőzések ellen vetették be sikeresen. A leírások szerint használták még mandulagyulladásnál, de bőr- és menstruációs problémáknál például a fürdővízbe szórták.

Az ókorban a katonák különösen szerették, mivel megakadályozta a sebek elfertőződését. Egerekkel végrehajtott kísérletek során bizonyságot nyert, hogy a béta-kariofillén megváltoztatja bizonyos sejtek működését, ezáltal csökkentve a testünkben gyulladást okozó anyagok kibocsátását. Ez igen ígéretesen hangzik, mert reményt nyújthat a jövőben olyanoknak, akik a bélfal gyulladásával járó betegségben szenvednek, például Colitis Ulcerosában vagy Crohn-betegségben.

Az oregánó további lényeges összetevői az illóolajok: a karvakrol, a timol és a borneol. A timolt, vagy más néven kakukkfűkámfort, például a gyógyászat már sikerrel alkalmazza különböző gyomor problémáknál, köhögésnél, illetve élősködők, férgek és gombák ellen. A karvakrol a természetben található legerősebb antiszeptikus, vagyis fertőzés gátló anyag.

A vizsgálatok szerint 26-szor erősebb, mint a műtőkben fertőtlenítésre használatos szintetikus fenolok. Gomba és mikrobaellenes tulajdonságait in vitro kísérletekben is bizonyította, ahol számos gombafaj és baktérium (pl. Salmonella, Escherichia coli, Candida) ellen bizonyult hatásosnak. Enyhíti a megfázásos, influenzás tüneteket, tisztítja a légutakat, csillapítja a köhögést.

De enyhíti az orrmelléküreg gyulladást és a tüdőgyulladást is, eltünteti a szemölcsöket valamint a fejbőrről a korpát, segít ízületi fájdalmak esetén, és még az idegeket is nyugtatja. Ha valakinek a házi patikájából eddig hiányzott az oregánó olaj, ideje beszereznie. A Science Daily online tudományos magazin híradása szerint az oregánó olaj relatíve kis dózisban is hatékony a staphylococcus nemzetség baktériumai ellen is, hatásossága a penicillin baktériumölő képességeivel hasonlatos.

A staphylococcus jelentős szerepet játszik kórházi járványok kialakulásában, és a baktériumcsoport ma már jó pár antibiotikumra rezisztens.