Tönkölybúza (Triticum spelta)

A feltehetően legidősebb tönkölyleletek az újkőkorból származnak, többek között az Ulm közelében levő Feder-tó vidékéről. A tönköly, mint jelentős területet elfoglaló gabona csak a késő bronzkor óta mutatható ki Európában. A Kaukázus déli peremének településeiből származó, eddig ismert legrégebbi tönkölyleleteket a Kr.e. VI. évezredre becsülik.

Az egyik elképzelés szerint itt van ennek és több rokon fajnak is az őshazája. Ismert volt Sumerben, Egyiptomban, a yogikus óind - kultúrában és az esszénus közösségekben. Az i.e. V. században már Dél-Britanniában is termesztették, és az ókori Rómában szintén előszeretettel fogyasztották, sőt a római hadsereg élelmezésére is - többek között- a tönkölybúzát használták.

A tönköly megjelenik Horatius szatíráiban, valamint a Bibliában is több helyütt említik. Az ősi gabonafajta a Kárpát-medencében nyolcezer éve terem, termesztésének nyomait hazánkban Kengyel és Százhalombatta térségében találták meg. A tönkölybúzát már a régi rómaiak is fogyasztották, erre utaló nyomokra bukkantak számos feltárt sírban.

Az európai lakosságot a IV. században a tönkölybúza mentette meg az éhhaláltól, mert az akkori normál búzák legtöbbje a szélsőséges időjárás és a kórokozók miatt kipusztult. Néhány éve fedezték fel újra, amikor a búza, illetve a búzából készített liszt egészségesebb alternatívája után kutattak - és ezzel visszatértek az egyik olyan gabonához, amit évezredeken át fogyasztott az emberiség. A kenyérbúzához képest kevésbé kényes, rendkívül jól alkalmazkodik a környezeti adottságokhoz, kiválóan tűri a szárazságot, minden talajon megterem.

Óriási előnye, hogy a környezetében lévő gyomokat elnyomja, így vegyszermentesen termeszthető. Jóval tisztább búza a többi fajhoz képest: a búzaszemeket szorosan körülvevő pelyvaréteg a feldolgozásig páncélszerű védelmet biztosít a káros légköri és egyéb (például radioaktív) szennyeződések ellen. A tönkölybúza könnyen emészthető, nem terheli a szervezetet, a benne lévő anyagok viszonylag gyorsan felszívódnak az emberi szervezetben.

Hosszú távú, rendszeres fogyasztásával csökkenthető a koleszterinszint s az érfalakon lerakódott zsírréteg. A tönkölybúzában lévő vitaminok és ásványi anyagok lassítják az öregedési folyamatokat, rugalmassá teszik a test szöveteit, javítják a teljesítőképességet. Jó hatással van a fejfájásra, s más idegrendszeri problémákra. Erősíti az immunrendszert. Alacsony kalóriatartalmával jól alkalmazható fogyókúrás étrendekbe, kis mennyiségben is csillapítja az éhségérzetet. Arra azonban figyeljünk, hogy a tönköly nem gluténmentes, lisztérzékenyek diétájában nem alkalmazható.

Legkiemelkedőbb jótékony tulajdonságai közé tartozik, hogy mindegyik vitaminból, ásványanyagból többet hordoz, mint más búzák, és a B12 kivételével, az összes B-vitamin megtalálható benne. Fehérje mennyisége 30-50%-kal több, szénhidrát mennyisége pedig kevesebb a hagyományos búzához képest. Érdekes az is, hogy a többi gabona közül, egyedül a tönkölyben van egy nélkülözhetetlen aminosav, ami minden húsban megtalálható.

A lisztes rész fehérje, vitamin, ásványanyag arányszámai a legideálisabbak az emberi szervezet számára. Cukorbetegeknek alacsony szénhidráttartalmának köszönhetően a leginkább ajánlott gabonaféle. Magasabb zsírtartalmánál fogva jó idegnyugtató, melegítő hatása miatt áldásos és hatékony rossz vérkeringésű embereknek, és hatékony a candida elleni küzdelemben is.