Rovar került a fülembe, mi a teendő?

Nyugtalanító érzés, kellemetlenséggel jár és gyakran nagy pánikot is okoz, amikor egy aprócska rovar fészkeli be magát a hallójáratunkba. Mi a teendő, ha illetéktelen betolakodó került a fülünkbe?

A rovarok többféle módon is a hallójáratba kerülhetnek: gyakran alvás közben lepnek meg bennünket, de előfordulhat, hogy kirándulás, kerékpározás vagy sátorozás közben röpülnek-másznak bele véletlenül a fülünkbe. Idehaza jellemzően a szúnyogokkal gyűlhet meg a bajunk, ezek ugyanis akár 30 méter távolságból is képesek észlelni az orrunkon és szánkon keresztül kilélegzett szén-dioxidot. Emiatt pedig idegesítő elszántsággal köröznek és zümmögnek a fejünk körül, és tévednek be a fülünkbe. Bár a hallójáratba került rovarok többnyire elpusztulnak, de elképzelhető, hogy akár több napig is életben maradnak – mondja dr. Augusztinovicz Monika, a Fül-orr-gége Központ fül-orr-gégész, allergológus és klinikai immunológusa. 

Ilyenkor szorult helyzetükben kellemetlen zajhatást, hallójárat- vagy dobhártya-sérülést is okozhatnak. A felerősödő zümmögés és zúgás, a mozgás okozta csiklandozó, viszkető érzés és a tudat, hogy egy kis élőlény fészkelte be magát a hallójáratunkban, érthetően nagy ijedelmet okoz, főleg, egy kisgyermek esetében.

Hallójárat-gyulladás is kialakulhat – figyelmeztető tünetek

Könnyen előfordulhat, hogy nem vesszük észre, hogy rovar került a fülünkbe, és csak később jelentkeznek a tünetek. Ilyen esetben teltség- vagy nyomásérzés, fájdalom és halláscsökkenés hívhatja fel a figyelmet a kis élőlény jelenlétére.

Ahogy minden idegen test, a hallójáratba szorult rovar is okozhat irritációt, duzzanatot és gyulladást, ami fülfolyással, kellemetlen szaggal vagy lázzal járhat. Amennyiben ezeket a tüneteket tapasztaljuk, forduljunk mielőbb fül-orr-gégészhez, aki szakszerűen eltávolítja a rovart, és felméri a hallójárat, dobhártya és a középfül állapotát, illetve az esetleges sérüléseket.

Így távolíthatja el

Az első és legfontosabb szabály, hogy soha ne dugjunk semmiféle eszközt (fültisztító pálcát, gémkapcsot, csipeszt, gyufát) a fülbe, mert ezzel csak beljebb nyomjuk a rovart a hallójáratba, és károsíthatjuk a hallójárat hám felszínét és a dobhártyát is.

• Érdemes enyhe, a fülbe irányított testmeleg vízsugárral megpróbálni kimosni a betolakodót. Ez kellő óvatosságot igényel, mivel hideg vagy meleg vízzel szédülést provokálhatunk, ezért lehetőleg ülve, segítség igénybevételével végezzük.
• Ha ezzel nem járunk sikerrel, akkor cseppentsünk pár csepp paraffin-vagy étolajat a fülbe. Ez elpusztítja a rovart, ami szerencsés esetben az olajjal együtt távozik is a fülből. Amennyiben így sem tudunk tőle megszabadulni, keressünk fel fül-orr-gégészeti szakrendelést.
• Ha olyan személy fülébe szorult a rovar, akinek fülészeti problémája – idült vagy heveny gyulladása – illetve dobűri szellőző tubusa van, akkor a legjobb, ha egyből felkeresi a fül-orr-gégészeti szakrendelőt, és nem kísérletezik az állat eltávolításával.

Szerencsére nem túl gyakran fordul elő, hogy a páciensek hasonló problémával keresnek meg bennünket, de mindenképpen érdemes résen lenni és védekezni az ízeltlábúak ellen. A nyílászárókat szereljük fel rovarhálóval, ha pedig szabadban tartózkodunk, ne feledkezzünk meg a rovarriasztó használatáról sem. Kempingezéskor zárjuk le mindig gondosan a sátrat, és szükség esetén használjunk füldugót – tanácsolja dr. Augusztinovicz Monika.