Eukaliptusz (Eucalyptus)

Bimbóit csésze és párta helyett rügysapka borítja. Amikor eljön a virágnyílás ideje, a fedőlap lehullik, és dús nyalábban előbukkan a porzók színpompás tömege. Erre azért van szüksége, mert a legtöbb fajt madarak porozzák be, márpedig a madarak szaglása gyönge. Épp ezért az eukaliptusz virágainak szinte alig van szaga - a madarakat a látvány vonzza. Egyes fajait más állatok porozzák be - mint például az oposszumok vagy a repülő róka.

A magányosan álló virágok korong alakúak; a legtöbb fajé fehér vagy sárga, de némely fajé (például Eucalyptus caesia) vörös. Az apró magokat a fordított harang alakú, 2-3 cm-es toktermések kiszáradása után a szél szórja szét. A golyós eukaliptusz egyéves korában már három méteres, ötévesen 10-15 méter magas, átmérője pedig eléri a 20 cm-t. A harminc éves eukaliptusz akkora, mint a kétszáz éves tölgy.

Egy hektár eukaliptusz erdő húsz év alatt 800 köbméter faanyagot is adhat - más fák ezt a mennyiséget 100-120 esztendő alatt állítják elő. Túlnyomó többségük örökzöld, de tíz, Ausztrália északi részén élő fajuk a nyári forróságban elhullatja lombját. A tűző napon álló eukaliptusz levelei élükkel fordulnak a nap felé, hogy csökkentsék a besugárzást- ezért a hatalmas fák alig adnak árnyékot, az eukaliptusz erdők világosak, burjánzik bennük az aljnövényzet. A levelek állásával a fa szabályozhatja a párologtatást, ami a száraz, forró időszakokban nagy előnyére válik.

A hírhedt ausztrál bozót-, és erdőtüzek azért terjednek olyan gyorsan, mert az eukaliptusz-olajat tartalmazó hajtások, levek és a lehulló száraz kéregdarabok is könnyen lángra lobbannak. Nagy szárazságok idején különösen könnyen kapnak lángra a finom, vattaszerű pihék, és a tüzes foszlányokat a szél messze fújhatja. Az 1939-es nagy canberrai tűzvész is úgy keletkezett, hogy a szél izzó kéregfoszlányokat vitt a városba - húsz kilométerről! A tűz ellen a növény tökéletesen védekezik: a megperzselt fák gyakran újra rügyeznek, a hamu alatt maradt magokból pedig a fiatal növények hajtanak ki.

A fagyokat legtöbbjük rosszul viseli, de vannak hidegtűrő fajaik is: tasmániai havasi eukaliptusz (Eucalyptus gunnii), ausztrál havasi eukaliptusz (Eucalyptus niphophila), Eucalyptus coccifera - megközelítőleg ‒15 °C-ig. Ezt a képességüket jelentősen befolyásolja a mikroklíma, a talaj nedvességtartalma és a növény egészségi állapota. Az eukaliptusz fája tömör, súlyos keményfa, még a tölgyénél és a dióénál is erősebb. A farontó bogarak nem károsítják és alig korhad, ezért előszeretettel használják cölöpnek, telefon- és villanypóznának, építenek belőle hajókat.

Erőteljes növekedése miatt a papíripar számára is termesztik. A gyors növekedéshez rengeteg vizet párologtat, ezért kimondottan a mocsarak kiszárítására is ültetik - ezt a tulajdonságát a malária elleni küzdelemben is felhasználják. Hatalmas gyökérrendszerével egy hektárnyi eukaliptusz erdő 12 ezer tonna vizet is fölvesz a talajból egy év alatt. Az eukaliptusz levele a közkedvelt koalák egyetlen tápláléka. A koala (a bennszülöttek nyelvén: „vizet nem ivó”) nemcsak éhségét, de szomjúságát is ezzel csillapítja, ezért sosem iszik: elég neki a levelekben talált nedvesség. Az illóolajokat úgy vonják ki, hogy vízgőzzel desztillálják a fiatal ágakat és leveleket.

Olaja a cineolnak köszönhetően antiszeptikus, nyákoldó és hűsítő hatású, kiváló köptető, görcsoldó. Légúti megbetegedések kezelésében inhalálásra, a fogászatban pedig szájöblítésre használják. A cineolnak köszönhetően az eukaliptuszolaj baktériumölő hatása vetekszik a karbolsavéval. Az eukaliptusz illóolaja azon kevés illóolajok közé tartozik, amelyek a vírusokat is ölik (ilyen még a teafa illóolaja is). A levelek kivonatával sebeket, keléseket kezelnek, emellett közismert fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő.

A brazíliai népi orvoslásban több eukaliptusz fajt meghűlés, nátha és egyéb, lázzal járó légúti fertőzések kezelésére használnak. Az eukaliptuszligetek illatos levegője aromaterápiára még a fenyvesekénél is egészségesebb. Meleg, verőfényes napokon a levegő egy köbméterében akár 2,5 mg illóolaj is lehet. Kivonatával az édesiparban cukorkákat ízesítenek. Az eukaliptusz illóolajában kuminaldehid található. Bebizonyosodott, hogy a kuminaldehid, kis molekulaként, gátolja az alfa-szinuklein csomósodását, amely olyan súlyos neurodegeneratív betegségekben játszik szerepet, mint a Lewy-testek által okozott elmebaj, Parkinson-kór, és multiszisztémás atrófia.

A közismert eukaliptuszolaj a levél szövetében lévő kis hólyagokban gyűlik össze, és mennyisége elérheti a levél össztömegének 5%-át. Emellett triterpéneket, floroglucin származékokat, cserzőanyagokat tartalmaz: a golyós eukaliptusz (Eucalyptus globulus) és az Eucalyptus astrigens lehámló kérgének csersavtartalma eléri a 7%-ot - és egy hektárról nemritkán 120 tonna kéreg is összegyűjthető. Az illóolaj összetétele és aromája fajonként más és más.

Így például a citromillatú eukaliptusz (Eucalyptus citriodosa) illóolajának több mint a fele citronellol, és illatát ez a kifejezetten citromszagú anyag határozza meg. A golyós, a hamvas és a vesszős eukaliptusz illóolajának 80%-a (1,8-cineol), más néven eukaliptol. Ez a legismertebb, enyhén kámforos szagú, hűsítő, kesernyés ízű, fertőtlenítő és konzerváló hatású eukaliptuszolaj.