KISLEXIKON

A bokrosgomba immunerősítő, támogatja a májműködést, segíti a szív- és érrenszert, hozzájárul a csontritkulás megelőzéséhez. Legfontosabb jótékony összetevői a béta-glükánok.

A hernyógomba immunerősítő, antioxidáns hatásáról ismert, méregtelenít és antidepresszáns hatású: mutatjuk, mit érdemes tudni róla.

A pecsétviaszgomba tápanyagtartalma még a gyógygombák között is kiemelkedő, hatékony immunerősítő, támogatja a májat, a szív- és érrendszert, gyulladáscsökkentő és segíthet daganatos megbetegedések ellen. Egyik legfontosabb hatóanyagai a béta-glükánok.

A shiitake étkezési és gyógygombaként is megállja a helyét, rendkívüli immunerősítő, védi a szí- és érrendszert, segíthet megelőzni egyes tumorok kialakulását. A népi gyógyászatban neki tulajdonított hatások jó részét klinikai vizsgálatok részben igazolták, a kutatások jelenleg is folynak. 

A szilimarin legfőbb hatása a máj védelme, pontosabban a májkárosodást megelőző és májregeneráló szerepe, illetve egyes kísérletek szerint bizonyos gyógyszerek és mérgek májkárosító hatása is elkerülhető alkalmazásával. Erős antioxidáns hatással bír, segíti a máj méregtelenítését és gyulladáscsökkentő.

Az E-vitamin erős antioxidáns, védi a szív- és érrendszert, a „bőr vitaminja”, gyulladáscsökkentő és sejtvédő hatással bír. Nézzük részleteiben, mit is tud ez a vegyület.

A D-vitamin, más néven kalciferol zsírban oldódó vitamin, a csontok és az ízületek támasza, védi a szív ér érrendszert, segít megelőzni a daganatos megbetegedéseket. Számos pozitív hatását még csak most kezdik bizonyítani.

A C-vitamin, más néven aszkorbinsav hatékony immunerősítő, antioxidáns, védi a szív-és érrendszert, a tüdőt, de allergiás panaszok, szénanátha, cukorbetegség és asztma ellen is segítség. Nélkülözhetetlen a szervezet számára, ismerjük meg részleteiben. 

A kreatin egy természetesen előforduló aminosav, amely a glicin, arginin és metionin aminosavakból epül fel.

Kis mennyiségben glükozamin a legtöbb táplálékban megtalálható, azonban igazán gazdag forrást a tengeri eredetű élelmiszerek jelentenek, azon belül is a kagylók. A legnagyobb arányban az új-zélandi taréjos zöldkagyló tartalmazza: több mint 13 százalék a glükozamin tartalma.

A drogot a leveléből (Menthae crispae folium) vonják ki. Hatóanyagainak köszönhetően jó szélhajtó, görcsoldó és emésztésjavító hatású, epetermelést fokozó, de gyomorerősítőként is elfogadott. Illóolaját megfázás esetén inhalálásra használják. Meghűlés esetén teája köhögéscsillapító hatású.

Évelő növény. szára kúszó vagy felálló, 30–120 cm-esre nő meg. Levelei hosszú levélnyeleken ülnek, tenyeresen 3-7 karéjúak, fűrészes szélűek. Viszonylag nagy, rózsás-piros virágai 2-6-osával a levélhónaljban nőnek, kivágott szirmúak. A sziromlevelek 20–25 mm-esek, sötéten csíkozottak, 3-4-szer nagyobbak a csészénél. A termés lapos, korong alakú papsajt, barna magja vese alakú.

Az arab kávé adja a jobb kávéalapanyagot, de kényesebb a robuszta kávénál, termesztése sok körültekintést és gondosságot igényel. A kávécserjék fejlődéséhez a tökéletes feltételeket csak 900 méter feletti trópusi területeken lehet biztosítani, hiszen nélkülözhetetlen számukra a termékeny talaj, a nagy és egyenletes csapadékmennyiség és a 15-24 °C közötti hőmérséklet. Az arab kávé adja a kereskedelemben kapható kávé 75%-át. A robuszta kávé igénytelenebb, ellenállóbb, tűri a hőséget és a nagy páratartalmat, termőterülete a 900 méter alatti trópusi síkságokon van. Elsősorban Nyugat-Afrikában és Indonéziában termesztik, a többi kávétermelő ország az arab kávét favorizálja. Élénkítő szer, nagyobb állóképesség, asztma, súlycsökkentő, idő-eltolódási zavar ellen. Serkenti az agykéreg működését, szellemi, testi frissességet okoz.

Göcsörtös felületű, barna törzse hamar elágazik. Fája halvány rózsaszínű. A sötétzöld, szórt állású, tojásdad, hegyes végű levelek nyele rövid. A levéllemez 15–25 cm hosszú, a fonáka szőrös. A néhány mm-es, hosszú kocsányon függő virágok az idősebb ágrészeken jelennek meg. A csésze pirosas, a sziromlevelek sárgák. A pentamer (öttagú) virágot rovarok porozzák be. A virágok délután nyílnak ki, és egész éjszaka nyitva maradnak. Az ellipszoid alakú termés 15–30 cm hosszú, sárga, narancs, piros, lila vagy barna színű. A terméshús fehér, rózsaszín vagy barna. Egy-egy termésben általában 60 mag nő.

Gumói, amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5-20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el. Héjuk színe lehet fehér, vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható. Táplálkozásbiológiai szempontból a burgonyához érdemes hasonlítani. A csicsóka a nyirkos, üde talajokat kedveli, ahol a talajvíz szintje fél méternél mélyebben van, de a leggyengébb talajokon is megél. Megterem a sekély termőrétegű, kötött, sőt a futóhomok talajú területeken is. Első ültetése úgy történik, mint a burgonyáé. Kataszteri holdanként 5-6 mázsa vetőgumó szükséges.

A felül fényes, alul matt, bőrszerű, áttetszően pontozott, ép szélű, lándzsa alakú levelek illata jellemzően fűszeres, íze kesernyés. Illóolajat, csersavat és keserűanyagot tartalmaz. Régen a harcban kivívott dicsőség, hírnév, a győzelem, a halhatatlanság és a művészi nagyság jelképe volt; ágaiból font koszorúval jutalmazták az arra érdemeseket. Például a legjelesebb római költők aranyból készült „babérkoszorút” kaptak. A keresztény művészetben a győzelem jelképe. Az ókeresztény szarkofágokon a bűn és a halál fölötti győzelem jeleként legtöbbször a keresztet vagy a Krisztus-monogramot övezi. Az elhunyt arcképe körül vagy a huszonnégy vén feje fölött az örök élet jelképe.

A fajok többsége a trópusokon, szubtrópusokon és a meleg mérsékelt éghajlatú területeken él, közöttük akadnak egyévesek és évelők, fás- és lágyszárúak, lombhullatók és örökzöldek is. A fajok többsége fényigényes. A legtöbb dísznövénynek termesztett faj nem viseli el a fagyokat, ezért Magyarországon csak dézsában tartható - a legismertebb kivétel a törökrózsa (kerti mályvacserje).

Mindezek alapján már sejthetjük, hogy a földi eper és a szamóca egyazon gyümölcs, csak mindkét elnevezést használjuk rá. Ám valójában az eper az eperfa termése, eszerint ismert a fehér eper, a fekete eper. (Az angol strawberry tree jelentése szamócafa, viszont a strawberry jelentése már eper, az eperfa fordítása mulberry, de a kifejezés szamócafát is jelent.) A termesztett fajokat általában epernek, vagy földi epernek nevezik.

Táplálkozási értékét azzal növeli, hogy kedvező hatású a gyomor működésére, nagy káliumtartalma vízhajtó hatású. Levét reumatikus fájdalmak ellen is jó hatásúnak tartják, illetve kozmetikumként az uborkakrém, uborkaszesz üdébbé teszi a bőrt, így fiatalító hatású. Főként salátaként, dunsztolva téli savanyúságként, vagy nyersen fogyasztják. A növény ázsiai eredetű: a Himalája déli lejtőiről származik.

Későbbi szerzők, így a jezsuita J. B. Ferrari szerint Krisztus keresztútját a virág egyes részei szimbolizálják: a három bibeszál a három szög, amikkel Jézust a kereszthez szegezték, a bibe az ecettel átitatott szivacs, a nyeles magház a kehely, amit ki kellett innia, az öt portok az öt sebhely, a 72 szálból álló sugárkoszorú a töviskoszorú 72 tövise, a hármasan szeldelt lomblevél a lándzsa hegye, a kacs a korbács. Ebben a szimbolikában a fehér szín (a Passiflora incarnata sugárkoszorút alkotó szálaiban) Jézus Krisztus ártatlanságát jelképezi.

A rómaiak a Tiberis folyó mentén termesztett lenből tunikákat készítettek. A középkorban a len termesztés már egész Európában elterjedt. A 19. század elején komoly lendületet adott európai termesztésének a napóleoni háborúk kontinentális zárlata, amely a tengerentúli országokból származó textilnyersanyagok behozatalát is megakadályozta. Magyarország területére a római hódítások nyomán, i. e. 34-ben jutott el.

A fekete berkenye a gyümölcsök és bogyósok közül a legmagasabb P-vitamin tartalommal rendelkezik, mely csökkenti a vér koleszterinszintjét, fenntartja a véredények falainak elasztikusságát és azok normális áthatolhatóságát. Az aronia pektinanyagai méregtelenítik a rossz bélműködés eredményeképpen keletkező toxinokat, megkötik és eltávolítják a szervezetből a radioaktív stronciumot és kobaltot.

Az ókori görögök tisztító tulajdonságáért és illatáért kedvelték. Az ókori Rómában kedvenc fürdőolajaik között tartották számon. Szárított virágja általános rovarűző, leginkább molyok ellen szokták használni. Kertben más növény - általában rózsa - mellé ültetve elűzi a levéltetveket. A növény jellemzői: Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, a Földközi-tenger vidékéről származó félcserje. Lilás virági szaggatott, vékony álfüzérben állnak kellemesen, üdén, illatosak.

Bimbóit csésze és párta helyett rügysapka borítja. Amikor eljön a virágnyílás ideje, a fedőlap lehullik, és dús nyalábban előbukkan a porzók színpompás tömege. Erre azért van szüksége, mert a legtöbb fajt madarak porozzák be, márpedig a madarak szaglása gyönge. Épp ezért az eukaliptusz virágainak szinte alig van szaga - a madarakat a látvány vonzza. Egyes fajait más állatok porozzák be - mint például az oposszumok vagy a repülő róka.

Az idősebb növényeket fele hosszukra visszavágva új hajtásokat hoznak. Szárait, leveleit és a virágok csészéjét serteszőrök borítják. Virágzata kevés virágú forgó. Virága égszínkék, néha rózsaszín vagy fehér színű. Az ötszirmú, csillag alakú pártából kilógnak a fekete porzók. A magház négy részre tagolódik, mindegyikben 1-1 résztermés fejlődik. Ezek kb. 4-6 mm hosszúak, ovális alakúak, sötétbarna színűek, 2-3 évig csíraképesek.

A virágát és levelét használjuk gyógyászati célra és tea készítéséhez. A leveleken apró, olajat tartalmazó cellácskák találhatók. Illóolaj előállítása vízgőz-desztillációval történik. Népies elnevezései: bazsalikusfű, buszujok, kerti bazsalikum, királyfű, német bors. Eredetileg Dél-Ázsiából, Perzsiából, Afrikából került Európába, és itt is kedvelt, egynyáriként termesztett kerti, cserép- és fűszernövény lett.

A közönséges aranyvessző ismert gyógynövény, de tömegesen nyíló, élénksárga virágai miatt főleg dísznövénynek termesztik. Fitoterápiai célokra gyűjtik a vadon termő kanadai aranyvessző és magas aranyvessző virágos hajtásait (Solidaginis herba) is. Legjellemzőbb hatóanyagaik a flavonoidok (1-2 százalék), a szaponinok (2-3 százalék) és az illóolaj. Ezen túl nyálkaanyagokat, fahéjsav származékokat és cserzőanyagokat is tartalmaznak.

Hazánk bármely területén termeszthető, a legtöbb talajon jól fejlődik. Meleg- és tápanyagigényes. Magról szaporítható; március közepén, április elején 30-40 cm-es sortávolságra vetik. A fő- és mellékernyők érésekor, általában júliustól aratják, és cséplés után szellős helyen tárolják. Fűszerként szürkésbarna, 3,5-5 mm hosszú termését (Anisi fructus) használjuk; ezen gyakran a kocsány is megmarad. Illata jellemző, kellemes.

Az édes narancsnak a gyógyszerkönyvben egy drogja, az illóolaj szerepel Aurantii dulcis aetheroleum néven. A magyar narancs szó az észak-olasz narancia (narancsa) – sztenderd olasz arancia – közvetítésével a spanyol naranja (naranha) szóból származik, a spanyolba pedig az arab nárandzs(a) útján került, melynek végső forrása talán (perzsa közvetítéssel) a szanszkrit (óind) náranga „narancsfa”. (A szanszkritban eredete tisztázatlan, valószínűleg nem indoeurópai, hanem dravida forrásból származik, vö. tamil naru, „illatos”.)

Kiváló idegerősítő és nemi hormonképző hatása van. Jelentős a mész és foszfor tartalma, de inkább ízanyagai teszik közkedveltté. Fogyókúrás hatása is számottevő. Felhasználható nyersen salátákhoz, jól fűszerezi a főzelékek, mártások, hús- és tojásételek, de a diétás étkeztetésben is fontos szerepe lehet. Csökkenti a vér cukorszintjét. A zellersó (őrölt zeller levél és só keveréke) grillsültek fűszerezésére alkalmas.

Az ókori civilizációkban nem termesztették (a latin avena szó nem zabot, hanem nádat jelentett); de a kelta és germán sírokban gyakran találtak zabot. Valószínűsítik, hogy egyes fajait a népvándorláskor Ázsiából jövő, lótenyésztő népek (avarok, magyarok stb.) hozhatták magukkal. Egy-vagy kétnyári növények. Gyorsan fejlődnek: az abrakzab teljes kifejlődéséhez az égöv melegebb tájain 16, hidegebb részein 22 hét elegendő, ezért még Norvégiában is termesztik, egészen az é. sz. 69°30'-ig.

Virágaik a Rosoideae alcsaládra jellemző módon sugaras szimmetriájúak, öttagúak (a csésze-, illetve sziromlevelek száma 5), a porzók és a termőlevelek száma határozatlan, sok. A szeder kúszónövény és 0,5-3 m magasra nő. A szárai fajta szerint idővel többé-kevésbé tövisessé válnak és fásulnak. A tüskék elősegítik a növény biztonságos növekedését és védenek a kártevők ellen.

A kerti dísznövényként használt sárga virágú sáfrányok az aranysáfrány (C. flavus), míg a fehér és lila virágúak a kerti sáfrány (C. vernus) nemesített fajtái. A felépítésükben hasonló kikericsfajok ősszel virágoznak, a szintén kora tavasszal virágzó egyhajúvirág levelei vaskosabbak és szélesebbek, így a sáfrányok nemigen téveszthetők össze más növényekkel.

Nagyban is termeszthető a levendulához hasonló módon, de csak egyéves növényként, mert fagyérzékeny, a szabadban nem telel át. A Dunántúl déli részén évelőként is termeszthető. A levél (Rosmarini folium) illóolajat tartalmaz (Aetheroleum Rosmarini, 1-2,5%), melyben borneol (kb. 15%), bornilacetát, eukaliptol (20-30%) és kámfor (15-25%) található.

A gyökereiért termesztett konyhakerti kultúrváltozatok (convar. radicosum (Alef.) Danert; subsp. tuberosum [Bernh. ex Rchb.]) vagy a főleg levelei miatt kinemesített, fűszernövényként (convar. crispum var. vulgare [Nois.] Danert) ismert fajták különböző részeit egyes országokban a hivatalos gyógyászatban is használják (Petroselini radix, Petroselini folium, Petroselini fructus), nálunk azonban csak a népi gyógyászatban.

A kapszaicin, illetve kapszaicinoidok mellett előforduló vegyületek a fűszerként használt paprika jellemzéséhez tartoznak, biztosítva a zamatot és színezőképességet. A zamatanyagok között található egy pirazinszár-mazék (izobutil-metoxipirazin). A zsíroldékony, részben szesszel is kivonható sárga, narancssárga és piros karotinoidok, valamint ezek észterei közel 1%-os mennyiségben halmozódnak fel az érés folyamán.

A földtörténeti mezozoikumban elterjedt növény volt, de csak a Távol-Keleten maradt fenn, onnan azután elkerült mindenfelé a mérsékelt égövön. Ma parkokban szívesen ültetik, a többi fához viszonyítva a levegőszennyeződéssel szemben ellenállóbb. A gyógyszeripari igények kielégítésére ültetvényeket is létesítettek. A levelek (Ginkgo bilobae folium) gyógyszeripari nyersanyagként használják.

A második évtől kezdve virágzik. A virágok kétajkúak, a szár csúcsán, a levelek fölötti részen örvösen csoportosulnak, pártájuk 2-3 cm hosszú, ibolyás-kék, ritkábban rózsaszínű, de lehet fehér is, benne a családra jellemző 4 porzó közül csak kettőn van portok. Júniusban, júliusban virágzik. A Földközi-tenger térségében terem. Nálunk vadon más zsályafajok élnek, egyikükkel sem téveszthető össze, mert leveleik alapjuk felé szélesednek.

A virágok sátorozó virágzatot alkotnak, 5 hegyes csészelevelük, 5 aranysárga, aszimmetrikus, szélén fekete pontokat viselő sziromlevelük, három nyalábbá tömörülő sok porzójuk és felső állású termőjük van. A termés háromüregű tok, melyben éretten a parányi magvak rázásra, kaszáláskor "csengenek". Júniustól augusztusig virágzik. Gyakori növény szárazabb kaszálókon, bokros helyeken, erdők szélén.

A nyírek igen könnyen alkotnak hibrideket, főként termesztésben, de ahol a körülmények (és a jelenlévő fajok) engedik, a természetben is. Bár az eltérő kromoszómaszámok (diploid, tetraploid stb.) csökkentik a keresztezés valószínűségét, nem képeznek áthatolhatatlan akadályt. Sok botanikus a különböző kromoszómaszámú növényeket automatikusan különböző fajba sorolja, ám ez nem általános (például egyes leírások szerint a B. cordifoliaés a B. neoalaskana csupán a B. papyrifera változatai).

Olajos injekciók vivőanyaga, előzetesen tisztítják. Más zsíros olajokhoz hasonlóan az összetételében szereplő telítetlen zsírsavak miatt értékes étolaj, különösen, ha utólag adják hozzá az elkészített ételekhez, vagy ha rövid ideig melegítik. Főleg linolsavat (50-60%) és olajsavat (30-40%) tartalmaz, trigliceridjeik formájában. 1–3 m magasra növő, el nem ágazó szárú, kórós lágyszárú. Szára dudvás, belül szivacsos; érés közben durva, érdes felületű, megfásodott kóróvá alakul. A régebben termesztett tájfajták magasabbak (2,5–3,2 m), száruk időnként elágazó, többtányéros.

A magyar erdőkben termett mogyorót rendszeresen gyűjtötték, de (annak ellenére, hogy őshonos) a többi gyümölcsfajtól eltérően sokáig nem termesztették; saját fajtáink sincsenek. Üzemi termesztésére máig alig van példa, a nagycsér-pusztai kultúrát felszámolták. Ma a legjelentősebb ültetvény Balatonbogláron található. A fajok többsége bokor termetű, néhány faj azonban fává cseperedik. A bokor termetű fajok rendszeresen sarjakat fejlesztenek - a fák nem. A mogyoróbokor 2-7 m, a törökmogyorófa pedig 15-25 m magasra nő.

Folyóvizek mentén, árterületeken, homokos-agyagos helyeken található, előfordul nehezen kiirtható vetési gyomként is, továbbá vasúti töltéseken (utóbbi helyről nem gyűjthető). Taposásra törik, ezért legelőkön nem található tömegesen. Összetéveszthető az Equisetum nemzetség más fajaival. Kerülni kell az összetévesztést a mérgező mocsári zsurlóval (Equisetum palustre), mely nedvesebb helyeken terem.

A cseresznyefa nálunk vadon is terem, a meggyel együtt sok változatát termesztik. Gyógyászati szempontból a legértékesebb a korai fekete cseresznye, a Bigarreau Dönissen és a besztercei cseresznyefajta, valamint a spanyol és mokánymeggy. A termések kocsányait (Cerasorum stipites vagy Cerasi stipes) értékesítik. A meggyfának igen sok és sokféle – valószínűleg a cseresznyétől is származó – fajtája van. Sötétszürke kérgű fa.

Hazánkban főleg a gyertyános, tölgyes vagy bükkös erdők aljnövényzetében nő tömegesen. Március elejétől már látható hajtásai vannak. Tömeges tenyészhelye a Zselic és a Mecsek, ahol legkorábban Orfű környékén, illetve a Misina déli lejtőin jelenik meg. Leveleit tavasszal, a virágzás előtt szedik, és frissen használják fel, mert szárítva gyógyhatásuk gyengül. Hagymáját a fokhagymáéval azonos módon hasznosítják. Gyűjtéskor fontos az óvatosság, mivel a medvehagyma könnyen összetéveszthető a – hasonló körülmények között élő – májusi gyöngyvirággal (Convallaria majalis) illetve az őszi kikericcsel (Colchicum autumnale). Mindkét esetben az eredmény súlyos, esetenként halálos mérgezés lehet, mivel az említett két növény levelei emberi fogyasztásra alkalmatlanok.

Sóürítést előmozdító (saluretikus) hatása is hozzájárul, hosszú távon, vérnyomáscsökkentő (antihipertensiv) tulajdonságaihoz. Ez a hatás elsősorban piknogenoltartalmának köszönhető. Olyan proantocianidinekről van szó, melyek két-három delfinidin molekulából épülnek fel (delfinidin dimerek és trimerek). A piknogenolok gátolják a szervezetben az angiotenszin I átalakulását az érszűkítő hatású angiotenszin Il-vé.

A levelek cserzőanyagokat tartalmaznak (a vörös áfonya, Vaccinium vitisidaea leveleitől eltérően arbutin nem vagy legfeljebb csak nyomokban található bennük). Eredetileg a terméseket összehúzó (adstringens), antibiotikus tulajdonságaik alapján hasmenéses állapotok kezelésében használták; 3 evőkanálnyi szárított (aszalt) termést fél liter vízben főznek 10 percig, fél óra múlva szűrik, nem cukrozzák, esetleg kevés mézzel édesítik, az adagot egy nap alatt kell elfogyasztani. Másnap, ha szükséges, ismételhető. A termésekből előállított szeszes kivonatot, befőttet vastagbélgyulladásra (colitis) hajlamos személyek fogyaszthatják.

A méhpempő az egyetlen olyan természetes anyag, amely több mint 150, biológiailag aktív összetevőt: fehérjét, zsiradékot, cukrot, vitamint, ásványi anyagot, nyomelemet, enzimeket és még számos egyéb bioaktív anyagot tartalmaz. A méhpempő a méhek „teje”. Ezzel a csodálatos anyaggal etetik királynőt. A méhkirálynők teljesen ugyanolyan tojásokból születnek, mint a dolgozó társaik, de méhpempő diétájuknak köszönhetően, nagyjából 42%-kal nagyobbak, és 40-50-szer tovább élnek, miközben naponta testsúlyuk 2,5-szeresének megfelelő tojást raknak le.

A Gotu Kola-t sokféle célra használták a történelem folyamán: sebek gyógyításához, a keringés javításához, légzőszervi megbetegedésekre, a memória javítására, pikkelysömör és ekcéma, a kötőszövet megfiatalítására, égések és vágások kezelésére, bőrfertőzések kitisztítására, ödémák ellen, arthritis és reuma kezelésére, a vesék és a máj gyógyítására, a vénák erősítésére (visszerek), vértisztításra, magas vérnyomásra, nyugtatóként, stressz csökkentőként, afrodiziákumként, immunerősítőként, adaptogénként.

A Földközi-tenger mellékéről és Ázsia nyugati térségéből származó, gyakori dísznövény. A gyógynövényként termesztett változatok annál értékesebbek, minél több sorban találhatók a fészekben sugárzó, nyelves virágok s ezek minél sötétebb narancsszínűek. Magvai könnyen kelnek, a növények gyorsan fejlődnek. 40-50 napos korukban már virágozni kezdenek.

A termős virágzatok (Lupuli strobulus) még zöldessárga állapotban gyűjtve, szobahőmérsékleten szárítva, nyugtató (sedativ) hatásúak. Más, hasonló növényi termékekkel együtt szerepel gyógyteák és gyári készítmények összetételében, melyeket az alvás zavaraiban, nyugtalansági állapotokban, szorongásos betegeknek rendelnek.

Az illóolaj (Aetheroleum Carvi) étvágyjavító (aperitiv) és szélhajtó (karminativ) hatású. Csecsemők görcsös hasi fájdalmában (kólikájában) egy kávéskanálnyi magra 200 ml fövő vizet öntünk, 1 percig forraljuk, 10-15 percig állni hagyjuk, majd szűrjük. Az így elkészített vizes kivonatból félóránként - óránként egy mokkáskanálnyi (fél kávéskanálnyi) mennyiséget adunk, langyosan, cukor nélkül.

A kábítószerekre vonatkozó törvényes intézkedések betartása esetében figyelemre méltóak a marihuána és annak egyik hatóanyaga, a delta-1 THC (tetrahidrokannabinol) gyógyászati vonatkozásai. Ezen anyagok csökkentik a szem kórosan fokozott belső nyomását, ezért a zöldhályog (glaucoma) gyógyszeres kezelésében jöhetnek számításba.

Flavonoidjai közül az apigenin, vicenin, valamint a kvercetin több glikozidja található meg benne. A termésekben (Anethi fructus) felhalmozódó illóolaj (4-5%) főbb összetevői a karvon, a limonen és az alfa-fellandrén, flavonoidjai közül pedig a kempferol-glukuronid.

A virágok kétfélék:

• a sugárzó, nyelves, fehér virágok száma 12-18, hosszuk nem haladja meg az 1 cm-t, csúcsuk háromfogú;
• a belső apró csöves, aranysárga virágok száma több száz. A virágzás kezdetén a sugárzó virágok felfelé irányulnak, ilyenkor a vacok még lapos vagy félgömb alakú; a virágzási időszak derekán a sugárzó virágok szétállanak, a hossztengelyre merőlegesek; a virágzás vége felé a nyelves virágok lefelé hajlanak, ekkor a vacok már kúp alakú és belül üres. Áprilistól augusztus végéig virágzik, néha szeptemberig. A termések kissé hajlott kaszatok, hosszuk 1-1,8 mm, átmérőjük kb. 3 mm.

Igen elterjedt legelőkön, szárazabb kaszálókon, dombokon, vakondtúrásokon, hangyabolyokon, napsütötte erdei tisztásokon, sziklás helyeken. A Thymus nemzetségnek sok faja terem nálunk, ezek egymástól nehezen különböztethetők meg. A Thymus serpyllum elnevezést széles értelembe véve valamennyi vadon előforduló fajra vonatkoztathatjuk gyűjtőnévként, mert az egyes rendszertani egységeket minden megkülönböztetés nélkül értékesítik.

Az Északi-sark környékének zuzmója, mely Kelet-Közép-Európában csak nagyobb tengerszint feletti magasságon, sziklás helyeken, mohák társaságában, lucfenyőerdőkben vagy nyílt térségeken található. A telepeket szárítás után megtisztítják a moháktól, tűlevelektől és egyéb, idegen részektől.

Az ültetett hársfák közül azok, amelyek vadon nálunk nem fordulnak elő, levelükben különböznek a fenti leírástól, mert a fonák vagy csupasz, vagy az érzúgokban léteznek ugyan szőrcsomócskák, de a levéléi fogai porcogósak, máskor a levelek egész fonáka egyenletesen szőrözött, de nem olyan sűrűn, ezüstösen, mint a Tilia tomentosa esetében. A vadon is termő fajok virágzatait a murvalevelekkel együtt (Tiliae flos cum bracteis) vagy azok nélkül (Tiliae flos sine bracteis) gyűjtik. A fák kímélése céljából a virágzatokat ollóval vágják le anélkül, hogy nagyobb ágakat törnének le. A legelőnyösebb a kézi gyűjtése. Mivel települések területén, utak mentén terem, kerülni kell a poros, légköri szennyezésnek kitett helyeket.

Cserzőanyagokat, továbbá gein nevű glikozidot tartalmaz, melyből szegfűszegillatú eugenol szabadítható fel. Összehúzó (adsztringens) és fertőtlenítő hatású.