Golgotavirág (Passiflora)

Későbbi szerzők, így a jezsuita J. B. Ferrari szerint Krisztus keresztútját a virág egyes részei szimbolizálják: a három bibeszál a három szög, amikkel Jézust a kereszthez szegezték, a bibe az ecettel átitatott szivacs, a nyeles magház a kehely, amit ki kellett innia, az öt portok az öt sebhely, a 72 szálból álló sugárkoszorú a töviskoszorú 72 tövise, a hármasan szeldelt lomblevél a lándzsa hegye, a kacs a korbács. Ebben a szimbolikában a fehér szín (a Passiflora incarnata sugárkoszorút alkotó szálaiban) Jézus Krisztus ártatlanságát jelképezi.

Más értelmezés szerint a sugárkoszorú a dicsfényt, egyéb fajok ötszörösen összetett levele az ellenség kezét, a tíz sziromlevél pedig a tíz apostolt (Pétert és Júdást nem számítva), a középső oszlop pedig Jézus keresztjét jeleníti meg. Éppen ezért azt tartották róla, hogy a dél-amerikai indiánok megtérítésére szolgál. A golgotavirág újvilági növény.

A legtöbb faj hazája az Amerikai Egyesült Államok déli része és Mexikó, de egészen Brazíliáig őshonos – a közismert trópusi gyümölcsöt termő maracuja (Passiflora edulis) például az Amazonas medencéjében. A termesztett fajokat és változatokat (kivált a dísznövényeket) szerte a világon megtalálhatjuk, főként Dél-és Közép-Afrikában, Új-Zélandon, Indiában valamint Indonéziában. Európában először egy Monardes nevű spanyol orvos említette 1569-ben, és a 17. században terjedt el.

Sokfelé termesztik; így Dél-Amerikában, Ausztráliában, Sri Lankán, Hawaiin, Dél- és Közép-Afrikában, Új-Zélandon, Új-Guineában és a Fidzsi-szigeteken, valamint a két nagy exportőr országban: Indiában és Indonéziában. Rendszeresen három faját termesztik: a maracuját, a csengőgranadillát és az óriás passiógyümölcsöt. Értékesebb gyümölcse miatt a maracuja a legkedveltebb, ez az igazi passiógyümölcs.

Sárga termésű változata, a Passiflora edulis varietas flavicarpa egyre jobban terjed. Kúszó szárú, csavarodó kacsokkal kapaszkodó évelő; tövükön fásodó indái Dél-Amerikában a 80 m hosszt is elérhetik. A fajok többsége fáról fára kúszó, tipikus liánféle, de van közöttük félcserje, sőt, kisebb fává terebélyesedő faj is. Jól tűrik a napot, de félárnyékos helyen is szépen díszlenek: verandák, ablakok mutatós árnyékoló növényei. Fényes zöld, háromkaréjos, sima felületű levelei váltakozó állásúak.

A fiatal levelek tövéből virág, a hajtások hónaljrügyeiből ágkacs ered. Virágai kétivarúak és öntermékenyülők. Egyes fajok virágának egyáltalán nincs sziromlevele, másokén (mint például a névadó P. incarnatáén) még szőrkoszorúszerű álszirmok tömege (koronaszerű mellékpárta) is nő. Néhány faj virágának átmérője elérheti a 10 cm-t. A legtöbb faj csak tűző napon virágzik. Egy-egy virág 24-48 óráig nyílik.

Természetes élőhelyén rovarok és apró madarak porozzák be (erre a Kárpát-medencében nevelt példányoknál nem számíthatunk). Kerek, sárga vagy narancssárga, igen ízletes, édes-savanykás-csípős gyümölcse a passiógyümölcs. Mintegy 50–60 faj termése ehető. A termést spanyolul granadillának („gránátalmácska”) is nevezik, mert az egyrekeszű, sokmagvú bogyó kerekded, apró magjai miatt egy kissé hasonlít a gránátalmára.

A maracuja és a csengőgranadilla termése 5–8 cm-es, az óriás passiógyümölcsé 15–20 cm-es. A savanykás, markáns ízű pulpában ülő, szív alakú magok a szerető szív jelképei. A 2–4 mm-es magokon kerekded, lyukszerű bemélyedések találhatók. Európában először egy spanyol orvos, Monardes tesz róla említést 1569-ben. Fájdalomcsillapító, szedáló hatása miatt ma is közkedvelt gyógynövény.

Külsőleg égési sérülésekre, bőrgyulladások kezelésére gyulladáscsökkentőként és fájdalomcsillapítóként használják. A növény föld feletti részének kivonata, flavonoid tartalmának köszönhetően nyugtató hatású. Napi 4-8 g szárított növény fogyasztása javasolt. Egy csésze teához kb. 2,5 grammját forrázzuk le, és áztassuk 15 percig. Naponta 3-szor fogyaszthatjuk.

A terméseket csak azok teljes elszíneződése után szedjük le. A gyümölcsök magas A-vitamin, nikotinsav tartalommal rendelkeznek valamint foszfort, kalciumot, és vasat is tartalmaznak. Akár frissen is fogyaszthatjuk, de a konyhában viszonylag sokáig tárolható.

Desszertekhez, tortákba, gyümölcssalátákba, sörbetnek elkészítve fogyaszthatjuk. A levük frissen vagy más gyümölcsök levével keverve fogyasztható. A P. quadrangularis nagy terméseinek húsa a sárgadinnyéhez hasonlóan fogyasztható. A P. edulist ténylegesen passiógyümölcs néven ismerjük.

Terhesség és szoptatás időszakában ellenjavallt!