Kömény (Carum carvi, kerti kömény)
Az illóolaj (Aetheroleum Carvi) étvágyjavító (aperitiv) és szélhajtó (karminativ) hatású. Csecsemők görcsös hasi fájdalmában (kólikájában) egy kávéskanálnyi magra 200 ml fövő vizet öntünk, 1 percig forraljuk, 10-15 percig állni hagyjuk, majd szűrjük. Az így elkészített vizes kivonatból félóránként - óránként egy mokkáskanálnyi (fél kávéskanálnyi) mennyiséget adunk, langyosan, cukor nélkül.
Ha a csecsemő szervezetébe a környezetből kolibacillus (Escherichia coli) kerül, egy olyan mikroorganizmus, melyre a szervezetnek feltétlenül szüksége van, minden emberben megtalálható. Amikor a néhány napos csecsemő szervezetébe jut, a vékonybélben is megtelepedhet, ahol görcsöket okozhat.
A köménymag hatóanyagai előmozdítják, hogy a vastagbélben kialakuljon az az együttélés (szimbiózis), melyre szükség van. A szélhajtó növények szabályozzák a gyomor- és bélfal normális tónusát, a simaizmok görcskészségét csökkentik, de az ellazult izmok rugalmasságát is helyreállítják, ami a felnőttek bélgáz-képződéses, puffadásos állapotaiban (meteorizmus) jótékony hatású.
A készítmények előállítása, illetőleg adagolása során figyelembe veendő, hogy a napi adag testsúlykilogrammonként 1 mg karvon, az egyszeri adag 0,1-0,15 g illóolaj (3-4 csepp). Túladagolás esetében idegrendszeri melléktünetek léphetnek fel. A kömény-"magot" az élelmiszeriparban fűszerként használják, különösen a sütőiparban, húsiparban és likőrgyártásban.
Termeszteni a csapadékdús domb- és hegyvidéken érdemes. A köménymagot (tulajdonképpen egymagvú kaszattermésről van szó ) a vadon termő növényekről is gyűjtik, de az így beszerezhető mennyiség legfeljebb a családi szükségletet fedezheti. Gyógyszertári és ipari nyersanyagként termesztik. A nemesítési munkálatok célkitűzése a nagyobb hatóanyag-tartalom elérése mellett az olyan fajták nyerése, melynek termése nehezebben válik le a szárról, ezért a pergés általi szemveszteség kisebb. Egyéves fajtáinak termesztése gazdaságosabb.
Termesztésére legalkalmasabbak azok a talajok, melyek kellő nedvességtartalmúak, morzsalékos szerkezetűek, viszonylag könnyűek, mély rétegűek. Tavasszal, a vetőágy előkészítésekor műtrágyázzuk (N-90, P-60, K-40 kg/ha). A vetést kora tavasszal végezzük, 2-2,5 cm mélységre, 40 cm-es sortávolságban, hektáronként 10-12 kg vetőmagot számítva. Ha vegyesen vetjük mákkal, 50 cm-es sortávolságot hagyjunk, 8 kg köménymagot és 1-2 kg mákmagot számítva egy hektárra. Az első évben mustárral együtt is termeszhető, de utóbbit csak a köménynövénykék megjelenése után vessük el, 8-10 cm-es távolságra.
A vetőmagszükséglet 8 kg/ha. A mákot a sorokon belül kb. 30 cm-re ritkítjuk. Társnövénnyel együtt vetve 15-20%-kal nagyobb jövedelmet hoz. A vetés után kb. 3 hét múlva kel ki. Az első napokban begyomosodott köményvetés lassan fejlődik még akkor is, ha utólag a gyomot eltávolítjuk. A második év tavaszán a sorok irányára merőlegesen boronálunk, közötte kapálunk.
A rendellenes alakú, méretű és zöld színű virágok nem hoznak termést. Károkat okozhatnak a mezei egerek is, melyek az első év végén a gyökereket fogyasztják el. Gyomirtásra alkalmasak a fenilmetil-karbamid-tartalmú és a triazinszerkezetű vegyszerek. A termések érése egyazon tövön is elhúzódó, az egész tábla viszonylatában igen egyenlőtlen. Nehézséget okoz továbbá, hogy a termések könnyen leperegnek. Ezért a begyűjtést a teljes érés előtt kezdjük, amikor a termések 35-45%-a barna, nagy részük még éretlen.
A levágott szárakat kévékbe kötik, majd kalangyákba rakva a mezőn utóérésnek vetik alá. A gépi aratást akkor kezdjük el, amikor a termések 60-70%-a érett. Ebben a szakaszban valamennyi műveletet ajánlatos a kora reggeli órákban, harmatos időben végezni a kaszatok pergésének csökkentése céljából. A kicsépelt kaszátokat azután száraz helyen tartjuk, gyakran forgatva, a száradási arány 1,5:1. Szellős zsákokban tárolandó. A terméshozam 800-1200 kg/ha.
