Kakukkfű (Thymus serpyllum, balzsamfű, démutka, kakucskafű, timián, tömjénfű, töményfű)

Igen elterjedt legelőkön, szárazabb kaszálókon, dombokon, vakondtúrásokon, hangyabolyokon, napsütötte erdei tisztásokon, sziklás helyeken. A Thymus nemzetségnek sok faja terem nálunk, ezek egymástól nehezen különböztethetők meg. A Thymus serpyllum elnevezést széles értelembe véve valamennyi vadon előforduló fajra vonatkoztathatjuk gyűjtőnévként, mert az egyes rendszertani egységeket minden megkülönböztetés nélkül értékesítik.

Ennek következtében a drog hatóanyag-tartalma változó, a gyűjtés pedig természetvédelmi szempontból okoz gondot, mert több rendszertani egység bennszülött növényünk, mely csak körülhatárolt területen terem. A földfeletti részeket (Serpylli herba) napos időben gyűjtik. Szárítani lehet árnyékban vagy legfeljebb 35 °C-on. Száradási arány 3-5:1. Illóolaj tartalma legalább 0,2%, de elérheti a 0,6%-ot is. Összetétele hasonló az illóolajban gazdagabb kerti kakukkfűéhez (Thymus vulgaris), de kevesebb timolt tartalmaz, több benne ennek izomerje, a karvakrol.

Forrázatát egymagában - vagy más növényi részekkel együtt - köptetőként, a légutak fertőtlenítő szereként használják légcsőhurut (tracheitis), hörghurut (bronchitis) kezelésekor vagy gyógyításában.Enyhe görcsoldó, hörgőtágító hatása miatt szamárköhögésben (pertussis), tüdőasztmában (asthma bronchiale) kiegészítő kezelésként használják. Társítható a kék iringó (Eryngium plánum) föld feletti részeivel, melyekből előbb külön főzet készítendő, ezzel forrázzák le a kakukkfüvet. Egyszeri adagja 0,5-1 gramm, napi adagja 2,5-5 gramm. Fűszernövényként is használják.