Hárs (Tilia cordata Mill)

Az ültetett hársfák közül azok, amelyek vadon nálunk nem fordulnak elő, levelükben különböznek a fenti leírástól, mert a fonák vagy csupasz, vagy az érzúgokban léteznek ugyan szőrcsomócskák, de a levéléi fogai porcogósak, máskor a levelek egész fonáka egyenletesen szőrözött, de nem olyan sűrűn, ezüstösen, mint a Tilia tomentosa esetében. A vadon is termő fajok virágzatait a murvalevelekkel együtt (Tiliae flos cum bracteis) vagy azok nélkül (Tiliae flos sine bracteis) gyűjtik. A fák kímélése céljából a virágzatokat ollóval vágják le anélkül, hogy nagyobb ágakat törnének le. A legelőnyösebb a kézi gyűjtése. Mivel települések területén, utak mentén terem, kerülni kell a poros, légköri szennyezésnek kitett helyeket.

Három vadontermő hársfánknak van gyógyászati jelentősége.

• A kislevelű hársfa (Tilia cordata Mill., syn.: T. parvifolia Ehrh.) koronája kúp alakú vagy majdnem gömbölyű, fája puha, könnyű. A levelek tojásdadok, 5-7 (10) cm hosszúak, aszimmetrikusak, szíves vállúak, hegyes csúcsúak, élük csipkés-fűrészeit. A levéllemez fonákán az érzúgokban (az erek elágazásánál) rőtbarna szőrcsomók találhatók. A sárga virágok illatosak, 5-15-ösével elálló vagy felfelé irányuló virágzatokat képeznek, melyek tartozéka egy hártyás, sárgászöld, nyelvszerű murvalevél, ezzel a virágzati tengely fele összenőtt.
• A nagylevelű hársfa (Tilia platyphyllos Scop., syn.: T. grandifolia Ehrh.) leveleinek fonákán az érzúgok szőrképletei színtelen vagy fehéres kis párnátokat képeznek. A virágzatot mindössze 2-5 virág képezi, lelógnak. A termés fala keményebb, mint az előbbi fajnál.
• Az ezüsthárs (Tilia tomentosa Mnch., syn.: T. argentea Desf.) leveleinek fonákán nemcsak az erek elágazásánál, hanem az egész felületen szőrképletek találhatók, ezért ezüstösfehéresek. Az előző két fajtól eltérően - amelyeknek virágaiban 5 sziromlevél van - az ezüsthársnál a szirmok körén belül sziromszerű, átalakult porzók találhatók. A virágok illata erősebb, áthatóbb, mint az előző két fajnál.

Mindhárom hárs júniusban, júliusban virágzik, leghamarabb a nagylevelű hárs, 1-2 héttel később a kislevelű, legkésőbb, esetleg csak augusztusban, az ezüsthárs. Árnyékban szárítható. Száradási arány 4:1. Az első két faj virágzatai elegyíthetők, a később virágzó ezüsthárs virágzatait külön tárolják és csomagolják. A magyar gyógyszerkönyv (Ph. Hg. VII.) előírásainak ez utóbbi nem felel meg. Nagyobb tömegű áru kezelésekor az arcot megnedvesített vászonnal, a szemet védőszemüveggel óvjuk a virágpor és a szőrképletek izgató hatásától.

A hársfa virágzata nyálkaanyagokat tartalmaz. A kb. 10%-nyi nyálka összetételében szerepelnek kis molekulatömegű (10 000), csak monoszacharidokból felépülő anyagok és nagy molekulatömegű vegyületek, melyek felépítésében uronsavak is részt vesznek. Tartalmaz továbbá kevés illóolajat, ebben a nyíltszénláncú szeszkviterpén alkoholok közé tartozó farnezolt. Flavonoidjai (kb. 1%) a kvercetin és a kempferol glikozidjai; e nemzetségben fedezték fel a tilirozidot, amelynek szerkezetében az utóbbi flavonoid cukormolekulán keresztül parakumársavhoz kapcsolódik. Összetételében még a kávésav és származékai, valamint proantocianidinek szerepelnek.

Forrázat alakjában használják melegen, lehetőleg mézzel édesítve, izzasztó tulajdonságai miatt, hűléses, lázas állapotokban. Társítható egyenlő arányban a bodza (Sambucus nigra) virágaival: egyenlő arányú elegyükből egy evőkanálnyit leforráznak egy csésze vízzel, lefedve 10 percig állni hagyják, szűrik és minél melegebben fogyasztják ágynyugalomban. A fenti adag óránként, kétóránként ismételhető. A hársfavirág és elegye a bodza-virággal fokozza a szervezet nem fajlagos védekezőképességét, biztosítja a folyadékpótlást, ezért influenzás (grippés) betegeknek javallják.

A hársfavirág tea enyhe nyugtató hatással is rendelkezik. Élvezeti teaként korlátlan ideig fogyasztható. A szükséges folyadékbevitel céljára használják idült vesemedence-gyulladásban (pyelitis), húgyhólyaggyulladásban (cystitis), minél kevesebb cukorral édesítve. A "hársfavíz" (Aqua Tiliae decemplex) 100 g Tiliae /fosból, 30 g etilalkoholból és 1 liter vízből készül. Használatakor vízzel tízszeresére hígítjuk, ebből napjában többször 10-15 g-t adunk légcsőhurutban, hűlésekben. A gyógyszertárban és iparban illatos oldószer.

A hársfafajok fatestéből készül az orvosi szén egyik fajtája (Carbo medicinalis vegetalis, Carbo Tiliae), amely gázokat, oldatban levő különböző anyagokat megkötő (adszorbeáló) tulajdonságú ún. fizikai hatású drog, melyet napi 15-20 g-os adagban használnak bélfertőzésekben, vastagbélhurutban, bélgázok megkötésére, egyes mérgezésekben, gyomormosáshoz (szénszuszpenzió formájában). A kemoreceptorokra ható anyagokkal kiegészítve, idült székrekedésben rendelt készítmények egyik alapanyaga.