Kreatin

A kreatin egy természetesen előforduló aminosav, amely a glicin, arginin és metionin aminosavakból epül fel.

A kreatint az 1800-as évek elején fedezték fel, mint a hús alkotóelemét, azonban csak az 1980-90-es években kezdett elterjedni a sportolók körében, bár már az 1920-as években kimutatták, hogy kedvezően befolyásolja a fizikai teljesítményt. A kreatin népszerűsége azóta nő a sportolók között (legyen az teniszező vagy testépítő), amióta tudományosan is alátámasztották, hogy alkalmazása gyorsan, látványosan és biztonságosan segít a test ill. izom formájának javításában.

Fő hatásmechanizmusa, hogy a vázizomzatot kellő energiával látja el, ami lehetővé teszi, hogy az edzés során a teljesítmény javuljon, hosszabban és keményebben dolgozhasson a sportoló, amely munka az izmok növekedésében is megnyilvánul. Mivel a kreatin a szervezetben is megtalálható, a test könnyen tudja kezelni. Fiatalok szervezetében általában magasabb a kreatinszint, azonban ez a kor előrehaladtával csökkenni kezd, ezért ilyenkor még hatásosabb a kiegészítés.

A kiegészítés célja az, hogy a test kreatinszintjének emelésével az ATP helyreálljon, ugyanis a szervezet kreatint használ fel az ATP-szintézis során. Az ATP pedig olyan vegyület, amely az energiát szolgáltatja az izmoknak. A kreatint a testünk természetes úton állítja elő (a vesékben, a májban és a hasnyálmirigyben).

A fizikai terhelés, edzés során az izmok összehúzódásához szükséges energiát az ATP nagy sebességű hidrolizációja biztosítja. A folyamat eredményeként ADP (adenozin-difoszfát) szaporodik fel. Az ATP regenerálódásához kreatin-foszfátból lehasadó foszfátcsoport szolgál utánpótlásul. Amennyiben elegendő mennyiségű kreatin-foszfát áll rendelkezésre, a reakció gyorsan és akadálytalanul mehet végbe. A kreatin az egyébként véges kapacitású kreatin-foszfát raktárak feltöltésével járul hozzá a folyamathoz.