Orvosi zsálya (Salvia officinalis L.)
A második évtől kezdve virágzik. A virágok kétajkúak, a szár csúcsán, a levelek fölötti részen örvösen csoportosulnak, pártájuk 2-3 cm hosszú, ibolyás-kék, ritkábban rózsaszínű, de lehet fehér is, benne a családra jellemző 4 porzó közül csak kettőn van portok. Júniusban, júliusban virágzik. A Földközi-tenger térségében terem. Nálunk vadon más zsályafajok élnek, egyikükkel sem téveszthető össze, mert leveleik alapjuk felé szélesednek.
Az orvosi zsálya melegigényes, szárazságtűrő növényként termeszthető; keményebb és hómentes teleken könnyen kifagy. Az első tenyészévben lassan fejlődik, a második évben a szárak töve elfásodik, ettől kezdve jobban áttelel. A zsályalevél (Salviae foliurrí) legalább 1,5% illóolajat kell, hogy tartalmazzon.
Tartalmaz diterpén-karbonsa-vakat is (pl. karnozolsav, kb. 0,3%), melyek könnyen oxidálódnak és keserű ízű, antibiotikus hatású vegyületekké alakulnak át (pikroszálvin vagy kar-nozol). Polifenol-tartalma 6-8%, fontos a rozmaringsav (2-6%). Az illóolaj főleg gyűrűs szénhidrogéneket tartalmaz, mint például a szalvén, valamint ketonjaik (tujon, 50%-ig), oxidok (eu-kaliptol, 15%-ig). Illóolaj-tartalma a déli órákban a legnagyobb, mivel annak mennyisége egyenes arányban nő a hőmérséklettel.
Izzadást csökkentő hatású, javallt a pajzsmirigy fokozott működése (hyperthyreosis), az idegrendszer egyes kiegyensúlyozatlan állapotai (neurovegetativ labilitás) következtében fennálló fokozott izzadáskor (hyperhidrosis); ilyenkor vizes kivonatát hidegen fogyasztják, kortyonként. Belsőleg alkalmazzák hasmenésekben is (napi adagja 3-6 g), a liba-pimpó (Potentilla anserina) földfeletti részeinek a társításával.
Helyileg főleg fogínygyulladásban (gingivitis), a szájnyálkahártya gyulladásaiban (stomatitis), fogágybetegségben (parodontosis) alkalmazzák. Ilyenkor a forrázattal a szájüreget félórás időközökben öblítik. Torokgyulladásban, a garat gyulladásában (pharyngitis) öblögetőszer (gargarisma). Mindezen alkalmazása során három hatás érvényesül: enyhe helyi vérbőséget idéz elő, összehúzó hatású (adstringens) és antibiotikus tulajdonságú. A nyálkahártyák gyulladását mérsékli.
Szeszes kivonatát garatecsetelésre, valamint a fogászatban használják. Vizes kivonata társítható a cickafarkkóró (Achillea millefolium) virágzataival; egyenlő arányú keverékükből egy evőkanálnyit 200 ml vízzel leforráznak, 1 percig enyhe tűzön melegítik, 15 perc múlva szűrik. Célszerű társítani a fillérfű (Lysimachia nummularia) földfeletti részeivel. Gyógyfürdők készítésére is alkalmas, például aranyérbántalmakban ülőfürdők alakjában.
Hasonló a felhasználása a Salvia triloba L. nevű fajnak, melynek illóolaja lényegesen több, értékes eukaliptolt tartalmaz (50-60%), ugyanakkor sokkal kevesebb (kb. 5%) tujont, ezért ritkábban válthat ki epilepsziás görcsöket (convul-sio epileptiformis), szaporább szívverést (tachycardia). Ezek a mellékhatások az orvosi zsálya esetében is az illóolaj felhasználásakor léphetnek fel, a levelekből készített vizes kivonatok tujon tartalma elhanyagolhatóan kicsi.
Több gyógytea összetételében szerepel, fűszerként is használják. Kertekben dísz-, mézelő- vagy gyógynövényként tartják. Nagyüzemi termesztésekor levélhozama az első 5-6 évben a legjobb. Utaktól távolabb kell termeszteni, mert szőrözött felületére könnyen rakódik por, mely nem távolítható el. A zsályát napos, termékeny helyre telepítsük. Alkalmas domboldalakon a talaj megkötésére.
A 20-30 cm-es mélyszántás után boronálni és hengerezni kell, tavaszi vetés előtt kultivátorral 10-12 cm mélyen mozgatjuk meg a talajt. Ha az elővetemény nem kapott volna elegendő trágyát, jól érett istállótrágyából 20-30 tonnát használunk hektáronként. Az ajánlott műtrágya: N-50, P-45, K-40 kg/ha. Közvetlen magvetéssel a tél beállta előtt vagy kora tavasszal szaporítható. A sortávolság 60 cm, a vetés mélysége 2-4 cm, a magszükséglet 7-9 kg/ha. Fészekbe történő vetésnél a magszükséglet 4 kg/ha.
Az első évben a gyomok könnyen elnyomják a vetést. A sorok közötti kapálás biztosítására sorjelző növényeket vetünk (salátát, mustárt). Amikor a növénykéken már 2-3 levélpár van, talajápolásban részesítjük és ritkítunk, 25 cm-enként 2-3 erőteljesebb példányt hagyunk meg, a késő őszi feltöltés után télen gondoskodunk a hótakarásról. A második évtől kezdve ajánlatos a töveket a talaj felszínéig visszanyesni, a fás szárakat pedig 8-10 cm-re a talaj felett levágni.
A legjobb minőségű drogok nyerésére a leveleket kézzel szedik, az első évben augusztusban azért, hogy a tenyészév végéig még új levelek fejlődhessenek. A következő években júliustól szeptember végéig 3-4-szer gyűjthetők. A levélhozam az első évben 300-600 kg/ha, a következőkben 600-1200 kg/ha. Árnyékban szárítjuk vagy szárítókban 25-30 fokon. Száradási arány 4-5:1.
