Mezei zsurló (Equisetum arvense)
Folyóvizek mentén, árterületeken, homokos-agyagos helyeken található, előfordul nehezen kiirtható vetési gyomként is, továbbá vasúti töltéseken (utóbbi helyről nem gyűjthető). Taposásra törik, ezért legelőkön nem található tömegesen. Összetéveszthető az Equisetum nemzetség más fajaival. Kerülni kell az összetévesztést a mérgező mocsári zsurlóval (Equisetum palustre), mely nedvesebb helyeken terem.
Az E. palustre esetében nem különböztetjük meg a kétféle szárat, mert a sporofillumfüzér a zöld, elágazó szár csúcsán jön létre, de nem minden évszakban, nem minden példányon figyelhető meg, ezért szükséges a fenti bélyegek megfigyelése (lásd 30. ábra). A mezei zsurlónak csak a meddő szárait (Equiseti herba) gyűjtik. Árnyékban jól szárítható. A száradási arány 3-5:1. 5% szilícium-oxidot tartalmaz (szárazanyagra számítva), a kovasav-származékok a hamu 70-80%-át képezik és mintegy tizedrészük kivonódik a főzés során. Flavonoidjai a kvercetin és a kempferol glikozidjai.
A vizes kivonatot 10-15 perces főzéssel nyerik. Köszvényes ízületi gyulladásban (arthritis urica), nem gyulladásos ízületi betegségben (arthrosis) is ajánlották. Más, szilíciumban gazdag növényekhez hasonlóan (példa a párlófű, - Agrimonia eupatorid) régen tüdőgümőkórban (tuberculosis pulmonum) használták. Az Equisetum fajok jelenléte rontja a széna minőségét, főleg ha az 5%-nál nagyobb arányban tartalmazza. Mérgezéseket különösen lovaknál észleltek. A mérgező anyagok alkaloidok (palusztrin, nikotin) és a B1-vitamint bontó tiamináz nevű enzim.
A kötőszövetek, polipok és vérzések kezelésére használják. Gyógyteáit vese-, húgyhólyag-, emésztőrendszeri és prosztatabetegségek kezelésére alkalmazzák. Közismert vérzéscsillapító, orrvérzések kezelésére használják. Húgyúti fertőzéseknél, valamint ödémás lábaknál hatásos gyógyír. Fogíny-, szájüregi- és torokgyulladásnál gargarizátuma hatékonyan segít. Gyenge, törékeny köröm és hajhullás esetében is alkalmazzák, mivel a benne lévő kovasav sok szilíciumot tartalmaz, ami az emberi szervezet számára létfontosságú elem. A népi gyógyászatban köhögés elleni hatása miatt alkalmazták, de reuma és köszvény ellen is. Egyes adatok szerint a szervezet ellenálló-képességét fokozó hatása van, és segíti a sebgyógyulást.
Mezei zsurlótea: Csészénként 1 púpozott teáskanál mezei vagy erdei zsurlót 2,5 dl vízzel leforrázunk, 1-2 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Naponta 1-2 csészényit forrón kortyolgatunk el belőle. Gargarizáláshoz: Orbáncfűvel keverve a mandula- és a szájnyálkahártya gyulladása, szájpenész, fogínyvérzés vagy gyulladás, krónikus hörghurut esetén naponta többször használjuk. Erősebb főzet: csészénként 2-3 púpozott teáskanál 2,5 dl forró vízzel. Tüdő-, méh-, aranyér-, gyomor- vagy orrvérzés esetén alkalmazzuk.
Vesehomok, vese- és hólyagkő esetén forró ülőfürdőt kell venni, közben meleg zsurlóteát kortyolgatni. A vizeletet visszatartjuk, hogy végül erős nyomással kipréseljük magunkból. Ily módon legtöbbször a kövek is távoznak. Vesemedence-gyulladás és gennyesedés esetén már egyetlen zsurló-ülőfürdő rendezheti az enyhébb eseteket. Ehhez, csak külső használatra igénybe vehetünk óriási zsurlót is, amelynek ujjnyi vastag szára van, és amely mocsaras réteken, meszes talajon terem.
Ez azonnal segít. Ülőfürdő készítése: 100 gramm zsurlót éjszakára hideg vízben áztatunk, másnap felforraljuk, és a fürdővízhez öntjük. A víznek el kell lepnie a vese tájékát. Fürdési idő 20 perc. Nem kell megtörülközni, nedvesen fürdőköpenybe burkolózunk és az ágyban egy órán át gőzöljük magunkat.
