Ez a jel trombózisra figyelmeztet
A rutin vérvizsgálatoknál a magas trombocitaszám olyan figyelmeztető jel, ami még az nagyobb baj bekövetkezte előtt utalhat a veszélyeztetettségre.
A mélyvénás trombózis és az annak következtében kialakuló tüdőembólia az egyik legrettegettebb betegség. Joggal: vérrögösödés okozta tüdőembóliában Magyarországon becslések szerint évente több mint 3 ezren halnak meg, a tüdőembóliák több mint 90 százaléka mélyvénás trombózis következménye – mondja Blaskó György professzor, a Trombózis és Hematológiai Központ rendelésvezető főorvosa, trombózis specialista.
Trombózis, vérrögök és trombociták
Trombózisról akkor beszélünk, ha egy vérrög (más néven trombus) elzár egy eret, és ezzel megakadályozza a vér normális átáramlását a keringési rendszerben. A trombusok okozta érelzáródásnak, vagyis a trombózisnak két fajtája van: az egyik esetben a vérrög vénában (tehát az elhasznált vért a szívbe visszaszállító érhálózat egy pontján), míg a másik esetben valahol az artériákban (tehát a friss vért a szervezetbe szállító érhálózat egy pontján) alakul ki. Az artériás vérrögök blokkolhatják a szív és az agy véráramlását, szívrohamot vagy szélütést idézve elő. Ha a vérrög vénában alakul ki, mélyvénás trombózist vagy tüdőembóliát okozhat.
Vérrögök mindannyiunk ereiben keletkeznek, és fontos funkciójuk van: ezek azok a „tömítések”, amelyeket a vérképző rendszerünk hoz létre akkor, amikor megsérülünk, hogy megóvjon minket a túlzott vérveszteségtől. Ha már nincs szükség rájuk, a szervezetünk a legtöbbször lebontja ezeket a vérrögöket, de olykor előfordul, hogy egy-egy nem oldódik fel a sérülést követően. Az ilyen vérrögöket nevezzük trombusnak, és ezek azok, amelyek problémát okozhatnak.
Az artériás vérrögök a vérképzőrendszer (a csontvelő) által termelt vérlemezkékből, más néven trombocitákból állnak. Amikor a testünket bárhol sérülés éri, az adott területen a vérlemezkék összecsapódnak, és olyan vegyi anyagokat szabadítanak fel, amelyek további thrombocytákat csapnak össze. Így alakul ki a „dugó”, és közben olyan anyagok szabadulnak ki belőlük, amik az alvadási rendszert aktiválják lezárják a sebet vagy az eret, ezzel előzve meg a jelentősebb vérvesztést.
Amikor a vérképzés jól működik, a vérben a trombocitaszám a 150-400 G/l között mozog. A trombocitaszint ellenőrzése a rutin nagy laborvizsgálatok, tehát a „vérkép” része (ahol a laborleleten nem trombocitaként szerepel, ott a THR értékét kell nézni). A normálistól eltérő trombocitaszámot a leleten csillaggal jelölik, és mindenképpen szakorvosi konzultációt igényel, mert véralvadási zavart jelezhet.
Miért baj, ha magas a trombocitaszám?
A fokozott vérrögképződés és így a trombózis szempontjából a megemelkedett trombocitaszám bír jelentőséggel. Ez 450 G/l feletti mennyiséget jelent. Ez esetben a vérlemezkék sérülés nélkül is hajlamosak lehetnek összetapadni, rögösödni, és eltömíteni az ereket. A vérrögök nemcsak a végtagokban okozhatnak mélyvénás trombózist vagy tüdőembóliát, vérrög képződhet az agyban (stroke), a koszorúerekben (szívinfarktus), a belső szervekben, például a májban, a gyomor-, bélrendszerben is.
Az emelkedett trombocitaszám ugyanakkor más betegségekre is utalhat: vérszegénységre, gyulladásokra, bizonyos daganattípusokra, és csontvelő túlműködését jelző un- myeloproliferativ betegségekre. Mindegyik esetben fontos a kivizsgálás és szükség esetén a kezelés, mert ezzel elkerülhetők a súlyos szövődmények, a nagyobb problémák.
A magas trombocitaszám – szakszóval trombocitémia vagy trombocitózis – bizonyos típusai 50-60 éves korban gyakoribbak, és elsősorban a nőknél jelentkezik. De egy csonttörés, nagyobb operáció, hormonális fogamzásgátlók szedése vagy a terhesség a fiatalabbak körében is megemelheti a trombocitaszámot, és növelheti a trombózis rizikóját. Főként, ha örökletes trombózishajlam is van a háttérben. Ezért Blaskó György professzor szerint azoknál, akiknek a közeli hozzátartozói között fordult már elő trombózis, indokolt célzott laboratóriumi vizsgálatot végezni.
Amikor a csontvelő nem megfelelő módon termeli a vérlemezkéket, annak lehet genetikai mutáció is az oka (pl. úgynevezett JAK2-mutáció). Sok egyéb ok is meghúzódhat a háttérben, egyebek mellett vashiány, fertőzés, gyulladás, egyéb betegség, de gyógyszermellékhatás is. Jó hír, hogy a legtöbb esetben az okok megszüntethetők, kezelhetők és ezzel a trombózis kockázata jelentősen csökkenthető.
