Ezek a friss cukorbetegek legnagyobb félelmei

A cukorbetegség az egész életet megváltoztató betegség, főleg azok számára, akik addig nem igazán figyeltek oda az életmódjukra. Mik azok a „félelmek”, amelyekkel a legnehezebb szembenézni?

A cukorbetegség egyik kezelési módja az inzulin (1-es típusú cukorbetegség esetén mindenképpen szükséges), amely sokakat megrettent. Ráadásul, mivel az inzulint a gyomorsav lebontja, így tabletta formájában nem szedhető, ezért szükséges injekcióval bejuttatni, ami sokakat félelemmel tölt el. Azok számára, akik idegenkednek a tűtől, esetleg tűfóbiások, nagy lelki megterhelést jelenthet az inzulin beadása, csakúgy, mint a vércukorszint megállapításához szükséges ujjbegyes mérés, amit akár 4-szer is el kell végezni egy nap.

Sok beteg elzárkózik az inzulinkezeléstől annak ellenére, hogy állapota indokolttá tenné, ennek oka Kispál Mónika, a Cukorbetegközpont pszichológusa szerint az ismerethiányból fakadó félelem. Az inzulinterápia komoly változást jelent az addigi életvitelhez képest, és a változás félelemmel társul: ezt legyőzni nehéz feladat, de nem lehetetlen. Ha sikerül azáltal, hogy megfelelően tájékozódnak, és részletes információ begyűjtése után elkezdik használni, azt tapasztalják, hogy a cukorértékük stabilizálódik és az állapotuk javulni kezd. Nagyon fontos a beteg részéről az akarat., a döntés, hogy meg akarja csinálni: „Meg tudom csinálni, mert akarom, hogy jól legyek”.

Megváltozott étrend

Főleg az idősebbeknél jelenik meg a félelem a megváltozott étrend miatt, hiszen egy bizonyos kor felett már kevésbé rugalmas az ember. Ha kialakult egyfajta életvitel, étrend, azt megváltoztatni nem egyszerű. Segítséget jelent, ha konzultálnak ekkor egy jó dietetikussal, aki olyan praktikákkal tud szolgálni, melyekkel a legtöbb étel elkészíthető, tartható diétát állít össze, így a beteg úgy érezheti, nem kényszerül sok lemondásra, ám való igaz, gondot okozhat, hogy ilyenkor nem mindegy, mikor, mit, mennyit fogyaszt az illető.

A pszichológus kiemeli, nagyon sokat tehet ilyenkor a család. Fontos, hogy megértő, elfogadó környezetben legyen a beteg, ahol biztonságban érzi magát. Érdemes mindenkinek életmódot váltania, de nem feltétlenül szükséges. Természetesen annak, aki nem cukorbeteg, nem kell szigorú szabályokat követnie, de partner lehet abban, hogy például ő is lecseréli a finomított szénhidrátokat, kerüli a cukrot, és sok zöldséget, alacsony cukortartalmú gyümölcsöt fogyaszt. Így egyrészt a beteg nem esik kísértésbe, másrészt nem fogja magát kívülállónak érezni. Fontos megdicsérni a legapróbb sikereket is, mert valószínűleg kemény munka és erőfeszítés áll mögötte.

Aggodalom a jövő miatt

Vakság, végtag amputáció, szívroham- ezek sajnos mind a cukorbetegség lehetséges szövődményei, éppen ezért van szükség idejében megkezdett kezelésre. Amennyiben a frissen diagnosztizált cukorbeteg ismer olyat, aki a diabétesz miatt súlyos szövődményekkel volt kénytelen szembenézni, esetleg az életét is elvesztette, akkor óhatatlanul is bekúszik a gondolataiba az, hogy ezek vele is megtörténhetnek. Így túlzottan aggódni kezdhet a jövőjét illetően, és akár szorongásos, hipochondriás panaszok is megjelenhetnek.

„Természetes, ha valaki egy betegség diagnózisa után úgy érzi, kicsúszik a lába alól a talaj, és elkezd aggódni a jövőjét illetően” – mondja Kispál Mónika. Ha az addig megszokott élete felborul, bizonytalanság, kétségbeesés, aggodalom, félelem, düh jelentkezhet, ilyenkor nagyon sokat számít a jó orvos-beteg kapcsolat, az, hogy a páciens meg tudja beszélni aggodalmait orvosával. Fontos, hogy az orvos bár mondja el őszintén az esetleges szövődményeket, veszélyeket, ne ijesszen rá a betegre. A cukorbetegséghez társuló gyakori pszichés zavarok: a szorongás, a depresszió, illetve az evészavar. Ha ezek bármelyike kialakul, rányomja a bélyegét a mindennapokra. Segítséget kérni nem szégyen, pszichoterápiával, kognitív viselkedésterápiával, autogén tréninggel, remek eredményeket lehet elérni.”