Felfázás: hogyan segít a medveszőlőlevél?

A medveszőlőlevél hatóanyagai gátolják a baktériumok megtelepedését és szaporodását, időben alkalmazva segíthet meggátolni a súlyosabb fertőzés kialakulását.

A medveszőlő a hangafélék családjába tartozó növény, Észak-Európában honos úgynevezett félcserje. Tojásdad, örökzöld levelei teszik az egyik leghatékonyabb gyógynövénnyé kezdődő húgyúti fertőzések kezelésére. A középkorban húgyúti panaszok, genitális fertőzések kezelésére, illetve vízhajtóként alkalmazták.

Ma sincs ez nagyon másképp, húgyúti fertőzések, hólyaghurut megelőzésére, illetve korai stádiumban történő kezelésére alkalmas a medveszőlőlevél. A felfázást a húgyutakba eljutó kórokozók idézik elő, a nőket gyakrabban érinti, mert húgycsövük rövidebb, mint a férfiaké, ezért a kórokozók könnyebben érik el a húgyhólyagot. Illetve számukra a hüvely és a végbél húgycsőhöz való közelsége is növeli a kockázatot.

A gyógynövényes kezelés célja a húgyutakba bejutott baktériumokat megakadályozni abban, hogy megtapadjanak és szaporodjanak a hólyagfalon: ebben segít a medveszőlőlevél antibakteriális hatása. Fertőzés esetén az időben elkezdett terápia 2-3 napon belül már eredménnyel járhat, ezzel pedig megelőzhető a súlyosabb fertőzés kialakulása.

A levelekből hideg áztatással kell kivonni a hatóanyagokat a „teába”, amit csersavtartalma miatt érdemes étkezés után fogyasztani. A Webbeteg.hu cikke szerint naponta maximum 8 gramm drog teaként való fogyasztása az ajánlott, egy hétnél tovább pedig nem szabad alkalmazni. A medveszőlőlevél gyerekeknél, várandós és szoptatós kismamáknál, meglévő májkárosodás, rossz májfunkciós leletek esetén, valamint beszűkült veseműködésnél sem alkalmazható.

Azoknál, akiknél nincs ellenjavallata, fogyasztása legfeljebb évente ötször ajánlott.