Hogyan és miért érdemes pulzust mérni?

A pulzusunkat kütyük nélkül is könnyen megmérhetjük azokon a pontokon, ahol az artériák közelebb futnak a bőrhöz. A „normál” érték percenként 60-80 között van, e felett érdemes felderíteni az okokat.

A pulzus mérése nem csak vérnyomásmérő vagy okosóra segítségével oldható meg, akár önmagunk is kitapinthatjuk, számolhatjuk a pulzusunkat. Ez különösen akkor hasznos, ha úgy érezzünk, nagyon gyorsan, erősen ver a szívünk és nincs a közelben eszköz – dr. Müller Gábor, a KardioKözpont kardiológusa a pulzusmérés menetéről és a magas pulzus okairól nak tisztázásáról beszélt.

Hol kell mérni?

A szívverés okozta pulzálás az erekben a test bizonyos pontjain könnyebben érezhető, elsősorban ott, ahol a nagyobb artériák közelebb futnak a bőrhöz. Legkönnyebben a nyaknál és a csuklónál tapintható a pulzus, bár a könyök belső felén, a térdek alatt, a halántékon is érezhető lehet egy kis keresgélés után.

A csuklónál úgy kell eljárni, hogy a tenyerünkkel felfelé fordítjuk a kezünket, majd kimérünk kb. kétujjnyi távolságot a csukló vonalától, a hüvelykujj vonala felé tájolva. Ha sikerült kitapintani a pontot, legkönnyebben a másik kéz hüvelykujjával érezhetjük a szívverésünk ritmusát.

A nyakon is viszonylag könnyen kitapintható a pulzus. Ehhez a mutató- és középső ujjat egymás mellé kell tenni, és az állkapocs alatt, nagyjából az ötös-hatos fog alatti területen kell próbálkozni. Ha megtaláltuk a megfelelő pontot, nézzünk egy másodpercmutatós órát, és számoljuk a szívveréseket pontosan egy percig, vagy 30 másodpercig számolva megszorozzuk a kapott értéket kettővel.

Lassú emelkedés és kiugrások

Agyunk időnként úgy „értesül”, hogy a sejtjeinknek több oxigénre és tápanyagra van szüksége, ezért üzenetet küld a szívnek, hogy pumpáljon keményebben – ilyenkor érezhetjük úgy, hogy magasabb a pulzusunk. Milyen esetekben érkezhet ilyen üzenet a szívbe?

Normál esetben többek közt olyankor, amikor intenzívebben kezdünk mozogni, ha stresszes helyzettel találjuk szembe magunkat, ha nagyon meleg helyen tartózkodunk, ha bizonyos gyógyszerek, drogok ilyen hatást váltanak ki vagy akár csak akkor, ha ülésből hirtelen felállunk. Ilyen esetekben gyors emelkedést, magas pulzust mérhetünk, illetve ha nem is mérjük, de esetleg érezhetjük az erős szívdobogást, ami egészséges esetben rövid idő alatt magától helyreáll.

A pulzus azonban lassan, fokozatosan is emelkedhet, olyan okok miatt, mint a dohányzás, az alkohol-, drog- vagy gyógyszerfüggőség, a nem kezelt magas vérnyomás, vagy akár a nem kiegyensúlyozott étrend és a mozgásszegény életmód.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Normálisnak általánosságban a percenkénti 60-80 közti pulzus tekinthető. Ha rendszeresen ennél magasabb értéket mérünk, ha esetenként kiugró, vagy fokozatosan egyre magasabbra emelkedő pulzust tapasztalunk, mindenképpen érdemes kivizsgáltatni az okokat. Különösen akkor nem érdemes halogatni a kardiológiai vizsgálatot, ha olyan tüneteket is megfigyelünk, mint a mellkasban érzett „repkedés”, a mellkasi szorítás, a ki-kihagyó szívverés, majd hirtelen bedobbanás. 

Ilyen panaszok esetén utána kell járni az okoknak, hiszen ezek ismeretében lehet megállapítani, hogy „csak” a pulzust kell csökkenteni, vagy a kiváltó okot kell kezelni. Közismert az ún. béta-blokkoló gyógyszerek pulzuscsökkentő hatása, de korántsem biztos, hogy minden esetben ez lehet a megoldás. Senkinek sem ajánlott, hogy saját felelősségre kezdjen a „szomszédnál már bevált” pulzust szabályozó szert szedni, azt csakis orvosi kivizsgálás és elrendelés alapján szabad alkalmazni.