Húsvét után se hanyagolja a tormát!

Nem sok szó esik róla, de a húsvéti asztal egyik kulcsszereplője a torma. Pedig sokkal többre hivatott, igazi gyógynövény.

Majonézzel, ecettel, vagy csak úgy magában, frissen reszelve, hogy egyetlen szippantás lezsibbassza az ember agyát. Szem nem marad szárazon, orr pedig eldugulva... Kevesen tudják, hogy a torma előbb volt gyógynövény, mint ahogy az étkezőasztalra került. Fiatal levelét saltába használhatjuk, gyökere húsok mellé, savanyúságokba kitűnő.

De ami minket most jobban érdekel, az a gyógyhatása. Bőven tartalmaz C-vitamint, magnéziumot, kalciumot, nátriumot, igazi ereje pedig valóban az erejében, azaz a csípős ízt kölcsönző illóolajokban van.

Elsősorban a benne található glikozidoknak köszönhető baktérium- és vírusirtó hatását kell kiemelni, amely hosszan, akár 10-12 órán át is tart. Gyulladáscsökkentő, fertőtlenít, és erősíti az immunrendszert, a gyógyításban és a megelőzésben is fontos szerepe van. Vérbőséget okoz, vagyis tisztítja a légutakat, összességében pedig hozzájárul a felső légúti betegségek gyógyulásában.

Tormát alkalmazhatunk vese- és húgyúti fertőzésekre, bronchitisre, de tisztítja a bélcsatornát, és előzi a bélférgeket is. Csillapítja a lázat, serkenti a vese működését, azaz vizelethajtó hatású, de ajánlott székrekedés, valamint reuma, köszvény, izomfájdalmak esetén is.

Egyszóval húsvét múltával ne feledkezzünk meg a tormáról, hagyjuk, hogy jótékony hatásait egész évben kifejtse az étrendünkbe építve. Még csak csípős ízével sem kell feltétlenül megbirkózni, ha savanyúságnak, szósznak, gyümölcsökkel keverve fogyasztjuk - felhasználás, feldolgozás módjainak itt is csak a képzelet szab határt.