Így segíthet magán felfázás esetén

A felfázást a szó jelentése miatt sokan a hideggel, a téllel azonosítják. Ám ha a betegség valódi megnevezését, a hólyaghurutot vagy a húgyúti fertőzést használjuk, máris látszik, hogy nem csak a hidegben lehet „felfázni”. Hathatós segítséget orvos tud nyújtani, de a páciens is sokat tehet a panaszok enyhítéséért, a kiújulás megelőzéséért.

A gyakran felfázásnak nevezett bakteriális húgyúti fertőzés (cistitis) főként nőket érintő betegség, amelynek számos rizikófaktora ismert. Ide sorolhatóak többek közt a nőgyógyászati gyulladások, az immunrendszer működését befolyásoló betegségek, a stressz, egyes gyógyszerek, a személyes higiéné hiányosságai, a nyilvános meleg vizes medencék használata és bizonyos mértékben a hideghatás is –mondja dr. Rákász István, az Urológiai Központ urológusa.

Ez utóbbit norvég kutatók tanulmánya bizonyítja, akik összefüggést találtak a láb felől érkező hideghatás és a hólyaghurut közt, az erre hajlamos nőknél. Ugyanakkor az úgynevezett felfázás bármely évszakban előfordulhat, jellegzetes tünetei:

• gyakori vagy nem múló vizelési inger;
• hólyagtáji és húgycsőfájdalom;
• görcsös hólyag- és húgycsőfájdalmak, égő érzés vizeléskor;
• hirtelen, erős vizelési ingerek.

Ha a vizelet zavarossá, véressé válik, esetleg féloldali derékfájdalom, láz, elesettség jelentkezik, akkor már felmerül a súlyosabb állapotok lehetősége, elsősorban a vérzéses hólyaghuruté, esetleg vesemedence gyulladásé.

A diagnózis és kezelés

A húgyúti fertőzés a tünetei alapján sokszor már egyértelműen diagnosztizálható, de az is igaz, hogy a ránézésre tiszta, nem zavaros vizelet is származhat hólyaghurutos betegtől. Ilyenkor a vizelethez használt tesztcsík, szükség esetén a vizeletüledék vizsgálat mutathatja ki a betegség jelenlétét. A vizeletvizsgálat tehát mindenképpen alapja a diagnosztizálásnak, már csak azért is, mert a más betegségek is okozhatnak hasonló tüneteket. Ilyen például a húgycsőgyulladás, a húgyúti kövesség vagy a hüvelyi gyulladás.

Azzal is számolni kell, hogy a hólyaghurut sokszor krónikus betegséggé alakul. Ebben az esetben további vizsgálatokra is szükség lehet, hogy kiderüljön, van-e olyan betegség, ami fenntartja a kínzó állapotot. Szóba jöhet többek közt a vizelettenyésztés, a katéteres vizeletvizsgálat, a hasi ultrahang, a hólyagtükrözés vagy cisztoszkópia, a natív vagy kontrasztos röntgenvizsgálatok.

Húgyúti fertőzésre nagyon hatékony antibiotikumok léteznek, amelyek gyorsan képesek segíteni az erős tüneteken is. Természetesen más a helyzet, ha visszatérő panaszokról, krónikus betegségről van szó. Ilyen esetekben már célzottan kell antibiotikum kúrát elrendelni a vizelettenyésztés eredménye alapján. Antibiotikum szedésnél érdemes a szervezet hasznos baktériumflóráját probiotikumokkal támogatni és a bélflóra mellett a hüvelyi vegyhatás megőrzésére is figyelni.

Ha pedig kiderül, hogy más betegség is a kiváltó okok közé tartozik, például cukorbetegség, hólyagkő, hólyagdaganat, akkor annak kezelésével a következményes hólyaghurut is elmúlik, vagy könnyebben kezelhetővé válik.

Mit tehet a beteg?

Ezeken kívül a páciens is sokat tehet a panaszok enyhítéséért, a kiújulás megelőzéséért:

• A legfontosabb teendő a hidratálás. A bőséges folyadékfogyasztás ugyanis segít a salakanyagok hatékony kiürítésében és hígítja a vizeletet. A hígabb vizelet pedig gyorsabban áramlik és megnehezíti a baktériumoknak, hogy elérjék a húgyúti szerveket. Legalább 8 pohár vizet, időnként tőzegáfonya levet, medveszőlőlevél-, mezei zsurlófű-, cickafarkfű-teát ajánlott meginni naponta.
• Nagyon fontos a gyakori vizeletürítés is. Ha ugyanis a baktériumok csak rövidebb ideig tartózkodnak a húgyúti szervek közelében, a fertőzés kockázata is csökken.
• A probiotikumok segítenek megőrizni a húgyúti rendszer egészségét, különösen hasznosak e tekintetben a laktobacillusok. Ugyancsak hasznos lehet a C-vitamin, ami nem csak az immunrendszerre hat jótékonyan, de csökkenti a vizelet pH-ját is, és némi baktériumellenes hatása is van.
• Fontos a megfelelő higiénia, az elölről hátra irányuló vécépapír használat és a szexuális élet közbeni védekezés a kórokozók ellen.