Izomvesztéshez vezethet a jojo-effektus

Sarcopenia az orvosi neve a jelentős izomtömegvesztésnek, amely az elhízáshoz kapcsolódóan jelentős, ám ritkán diagnosztizált problémát jelent főként az idősebbeknél, de gyakorlatilag bárkinél. Ez az állapot leginkább az egészségtelen szokások, a túl gyors fogyás és a visszahízás miatt alakul ki. De hogyan lehet megakadályozni?

A most divatos fogyókúrára alkalmazott gyógyszerek jelentős és gyors fogyást ígérnek, de tudni kell, hogy a zsírral együtt az izom is elveszik. Ezért is nagy körültekintés szükséges az ilyen szerek használatakor, a komoly fogyás mellett biztosítani kell a megfelelő fehérjebevitelt és a rendszeres, főként izomerősítő edzést, máskülönben a gyógyszer nagyobb károkat okozhat, mint a betegség – mondja dr. Mutnéfalvy Zoltán, az Endokrinközpont endokrinológusa, kóros elhízásra szakosodott specialista. 

A gyors és nem jól felépített fogyásnak veszélyei vannak

Néhány páciensnél úgynevezett sarcopeniás elhízás alakul ki glukagonszerű peptid-1 (GLP-1) analógok alkalmazása, súlycsökkentő műtét vagy erős megszorító diéták következtében. A sarcopéniás elhízás gyakorlatilag azt jelenti, hogy miközben a páciens elhízott, egyre kevesebb a mérhető izomtömege. Ez leggyakrabban a jelentős, gyors fogyást követő visszahízás, vagyis a jojó-effektus miatt alakulhat ki, ami az így fogyó betegek nagy részét érinti.

Akár gyógyszerrel, akár életmóddal elért fogyásról van szó, eléggé háttérbe szorul az a tény, hogy a súlyvesztés az izomszövetet is érinti, ugyanakkor a visszahízás kizárólag zsír formájú. Ennek pedig az az eredménye, hogy azoknak a krónikus elhízással élő pácienseknek, akik gyakran „jojóznak”, megváltozik a testösszetétele még akkor is, ha végső soron némi fogyást érnek el. Vagyis még ha fogynak is, metabolikusan biztosan egészségtelenebbek lesznek, mint a gyors fogyás előtt voltak, és erősen veszélyezteti őket a sarcopéniás elhízás. 

A probléma rejtett maradhat

Az izomtömegvesztéssel járó elhízás nagyon sokszor rejtve marad, és ennek az az oka, hogy leginkább csak a testtömeg válik ismertté, a testtömegösszetétel nem. Éppen ezért az európai irányelvek a veszélyeztetett személyekkel kapcsolatban azt javasolják, hogy a BMI-n (testtömeg-indexen) kívül a derékkörfogatot, valamint az izom- és csontrendszert is mérjék fel a szakemberek. Ez utóbbi jelentheti például a szorítási erő felmérését vagy 30 másodperces szék tesztet (ez azt helyezi el egy skálán, hogy hányszor tud valaki felállni, majd leülni egy székbe 30 másodperc alatt, a kéz segítsége nélkül). Ezen kívül ajánlott a testtömegösszetétel eszközös meghatározása is, amely során kép kapható a zsírszövet, az izomszöveg és a szervezet folyadéktartalmának arányáról.

E tekintetben egyetértek azokkal az aktuális trendekkel, amely a túlsúlyra, az elhízásra másként tekintenek, és jóval kitágítják a fogalom meghatározását, hiszen itt jóval többről van szó, mint esztétikai kihívásról. Az izomvesztéssel járó elhízás sem csak a külsőségek miatt jelent problémát, hanem nagyban befolyásolja a mindennapokat, az életminőséget és az életkilátásokat is  – foglalja össze az endokrinológus. Ennek szellemében viszont a megoldás sem szorítkozhat arra, hogy azt javasoljuk: „tessék fogyókúrázni”.

Hogyan előzhető meg az izomvesztéssel járó elhízás?

A sarcopeniás elhízás megelőzésének és kezelésének két fő összetevője van, és egyik sem csodaszer: a táplálkozás és a mozgás. Ha el is rendelünk fogyást elősegítő gyógyszereket, hiszen ezek bizonyos esetekben szükségesek, mindig fel kell hívni a páciens figyelmét a kardiomozgás, az izomerőfejlesztő edzés és a magas fehérjetartalmú étrend jelentőségére – hangsúlyozza dr. Mutnéfalvy Zoltán.

Ahhoz, hogy ezekben az összetett kérdésekben a páciensek jól megértsék és alkalmazni tudják az ajánlásokat, az orvosi kivizsgálás és kezelés mellett fontos a dietetikai és mozgásterápiás tanácsadás, hiszen így nagyon konkrét, praktikus és a lényeg: személyre szabott sorvezetőt kaphatnak az érintettek. Vannak azonban általános szabályok, amelyeket érdemes betartani.

• Kiegyensúlyozott étrendet kell felépíteni, amelynek jó alapja a mediterrán étrend vagy a DASH-diéta.
• A fehérjebevitelt érdemes 1.4-1.5 g/kg/nap szinten tartani, 3-4 étkezésbe beépítve. A fehérjét magas tápértékű forrásokból ajánlott bevinni, mint marhahús, csirkehús, halak, tojás, tenger gyümölcsei, sovány sajtok, tej, joghurt. (Az elfogyasztott táplálék mennyisége ugyanakkor nem egyenlő a fehérje mennyiségével, tehát például 150 g csirkehús kb. 30 g fehérjét tartalmaz.) A dietetikus javaslata alapján lehetséges tejsavófehérjét tartalmazó táplálékkiegészítőkkel fokozni a fehérjebevitelt.
• A mozgásprogram ideális esetben napi 30 perc kardiomozgást és heti 3-4 alkalom izomerő-edzést kellene, hogy tartalmazzon, de természetesen mindenkinek a saját edzettségi szintjéhez kell alkalmazni a program felépítését.

Vagyis az egészséges, tartós és biztonságos fogyás nem épülhet kizárólag a gyors eredménnyel kezelhető gyógyszerekre.