Káros napsugárzás: a fejre érdemes nagyon figyelni

Az UV-sugárzás okozta bőrdaganatok mintegy 30-40 százaléka a fejen, vagy a nyakon alakul ki. Ezért és az arcunkat érő állandó UV-terhelés miatt már az egészen apró elváltozásokra is érdemes odafigyelni: az érdes, vagy az elszíneződő: rózsaszín-piros foltokat érdemes mihamarabb megmutatni a kezelőorvosunknak.

Az UV-sugárzás többek között bőröregedést, ráncosodást, pigmenteltéréseket, hámló bőrelváltozásokat majd az esetek 10-15 százalékában laphámsejtes bőrrákot is okozhat – idézi dr. Holló Pétert, a Semmelweis Egyetem Bőr,- Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika igazgatóját az egyetem közleménye. Az arcbőrön megjelenő fénykárosodás által okozott tünetek akár hosszú évekig panaszmentesen szinte észrevétlenek maradhatnak. A rendszeres, évente elvégzett szűrővizsgálattal a már korai stádiumban felismert betegség nagyobb eséllyel gyógyítható, így a rákmegelőző állapotból szakszerű kezeléssel nem alakul ki bőrrák.

A krónikus napfényártalom okozta tünetek az elsők között és leggyakrabban az arcon alakulnak ki, hiszen ez a terület jobban ki van téve a napsugárzás káros hatásainak, mint más testrészünk.

A ruhával nem eltakarható bőrfelületek – arc, fejtető, kézfej, dekoltázs – védelmére már tavasszal és a nyár elején is fokozott figyelmet kell fordítani. Fényvédő készítményekkel, napszemüveggel, sapka viselésével és a direkt napfény elkerülésével 11-15 óra között, csökkenthető az arcon, karon, kezeken, fejtetőn kialakuló rosszindulatú bőrelváltozások előfordulása. A bőrtípus megállapítása is fontos lehet, azonban a barnább bőrű embereknél ugyanúgy megjelenhetnek rosszindulatú bőrdaganatok – akár melanómák –, mint egy világosabb bőrűnél.

Dr. Holló Péter kiemelte, az elmúlt években egyre többen mennek bőrdaganat szűrésre, melyet minden alkalommal bőrgyógyász szakorvos végez egy speciális bőrmikroszkóppal, amellyel sokkal pontosabban meghatározhatók a bőrön előforduló elváltozások. A dermatoszkópos műszeres vizsgálat számos esetben kiszűri a gyanús képleteket, melynek típusa, klinikai megjelenése szabja meg a szövettani mintavétel helyes módját és a további terápiát.