Lehet, hogy a hormonok miatt nem tud fogyni

A túlsúllyal rendelkezők – főleg a nyári idő közeledtével – gyakran kemény edzésekbe, diétákba kezdenek, hogy megszabaduljanak a plusz kilóktól. Igen ám, viszont azok, akik valamilyen hormonzavarral küzdenek, sokszor nem érik el a kívánt hatást.

A hormonok igen fontos anyagok a szervezet működése szempontjából, hiszen egyfajta kémiai hírvivőként szolgálnak. Szinte minden testi folyamatot befolyásolnak, beleértve az anyagcserét, az éhség és a teltségérzetet. Mivel az étvágyat is befolyásolják, így egyes hormonok jelentős szerepet játszanak a testsúly szabályozásában – mondja dr. Mutnéfalvy Zoltánt, a Budai Endokrinközpont obezitológiával is foglalkozó endokrinológusa. 

Való igaz, a cukros, zsíros ételek és a túl nagy mennyiségek bevitele hozzájárulnak a súlygyarapodáshoz, csakúgy, mint a fizikai aktivitás hiánya, ráadásul a genetika és bizonyos gyógyszerek is szerepet játszhatnak benne. Van azonban egy másik, gyakran figyelmen kívül hagyott oka a túlsúlynak vagy a fogyás nehézségeinek. Ez pedig a hormonzavar, az endokrin rendszerben lévő egyensúlyhiány. Éppen ezért, ha valaki képtelen lefogyni, fontolja meg, hogy orvosi/dietetikusi segítséget kér, mivel könnyen lehet (és egyre gyakoribb) hogy ilyen probléma áll a plusz kilók mögött.

Hormonok a fogyás mögött

Számos hormon befolyásolhatja az anyagcserét, ami végső soron hatást gyakorol a hízási és fogyási képességre. Az inzulin például hozzájárul a glükóz (vércukor) sejtekbe kerüléséhez üzemanyag vagy zsírtárolás céljából. Az alulműködő pajzsmirigy szintén befolyásolja az anyagcserét, csakúgy, mint a túl sok kortizol (ez egy stresszhormon), ami növelheti az étvágyat és a hasi zsír felhalmozódását okozhatja. A testsúlyt befolyásoló további hormonok: ösztrogén, tesztoszteron, DHEA, GH, ghrelin (éhséghormon), kolecisztokinin (emésztést, étvágyat befolyásolja).

Amennyiben valakinél kiderül, hogy hormonzavar áll a túlsúlya hátterében, akkor az leggyakrabban gyógyszeresen kezelhető, az alap betegségtől függően (ezek a gyógyszerek vagy fokozzák, vagy csökkentik az adott hormonok szintjét). Sajnos azonban a legtöbb esetben ez nem elég, életmódváltásra is szükség van, hiszen megfelelő diéta és rendszeres mozgás nélkül egyedül a gyógyszeres terápia nem vezet gyors és tartós eredményre. Nagyon gyakori például manapság az inzulinrezisztencia (IR), melynek során cukorbeteg diétát kell tartania a betegnek, vagyis oda kell figyelnie a gyors/lassú felszívódású szénhidrátok megfelelő mennyiségére, azok napszaki elosztására, bizonyos ételek/italok kerülésére.

Mindezeken kívül megfelelő stresszkezelés is elengedhetetlen a tartós súlycsökkenéshez, melynek több oka is van. Egyrészt a stressz gyakran “stressz evéshez” vezet, ami plusz kalóriák bevitelét vonja maga után, másrészt tartós stressz hatására megnő a kortizol szint, ami testsúlynövekedést okozhat.

Fogyást elősegítő hormonok

Kutatók felfedezték, hogy két hormon is segíthet a fogyásban: a leptin és az adiponektin. Az adiponektin egy zsírszövetben található hormon, és súlycsökkenést okozhat az anyagcsere fokozásával anélkül, hogy befolyásolná az étvágyat. A kutatók azt mondják, hogy a felfedezés által olyan kóros állapotok terápiáját lehet nagyban segíteni, mint az elhízás és az olyan anyagcsere-rendellenességekét, mint például a cukorbetegség.

A leptin, a zsírsejtek által termelt hormon, és széles körben tanulmányozták az elmúlt években, melynek során kimutatták, hogy csökkenti az étvágyat és fokozza az anyagcserét. Egy hormonról van szó valójában, amit a zsírsejtek termelnek, attól függő mennyiségben, hogy mennyire vannak feltöltve – vagyis, ha telített, sok a leptin, és ilyenkor aktiválódnak a zsírbontó enzimek.

A baj azonban az, hogy a túlsúlyos embereknél kialakulhat ún. leptin-rezisztencia, vagyis ekkor nem működik úgy a folyamat, mint kellene, a zsírbontás nem indul meg, ráadásul az illető akkor is éhes, amikor már van elég energia és tápanyag a szervezetében. A rengeteg finomított, feldolgozott étel növeli a zsírsejtek és a leptin mennyiségét, ám egy idő után a szervezet ellenállóvá válik az leptinnel szemben (akárcsak inzulinrezisztencia esetén az inzulinnal szemben). Mivel az agy a leptinszint révén értesül a test zsírraktárainak állapotáról, a leptinrezisztencia következtében úgy érzékeli, hogy a szervezet éhezik, pedig valójában már túltelítettek a zsírsejtek.

A leptinrezisztencia kezeléséhez hozzátartozik a finomított ételek kerülése, az alacsony felszívódású szénhidrátok előnybe részesítése, a rendszeres mozgás, illetve az, hogy két étkezés között minimum 5 óra teljes el, és ne feküdjön le tele gyomorral.