Mennyit kakil a gyerek, és mi a normális?
Az egyik leggyakoribb szülői aggodalom a csecsemők, kisgyermekek székletével kapcsolatos, de a felnőttekhez hasonlóan a csecsemők és kisgyermekek székelési szokásai is eltérőek lehetnek. Mutatjuk, mikor kell figyelni, beavatkozni.
A baba első széklete, a zöldes-feketés magzatszurok (mekónium), ami zsírnemű anyagokat, epét, nyákot, hámsejteket és magzatvizet tartalmaz. Előfordulhat, hogy a magzat már a megszületése előtt a magzatvízbe üríti, ez azért probléma, mert oxigénhiányt jelezhet és fertőzést okozhat a magzatnak, újszülöttnek. A mekónium általában a szülést követő 1-2 napon belül kiürül az újszülött végbelén keresztül. Amennyiben az egészséges újszülöttnek 2 nap alatt sem lesz meg az első széklet, az meconium ileust (bélelzáródást) jelenthet.
A normális székletszám
A magzatszurok ürülését követően jelenik meg átmeneti majd az anyatejes széklet. Egy kizárólagosan szoptatott, jól fejlődő és panaszmentes csecsemőnél teljesen természetes, ha naponta többször is kakil. Hat hetes kor után pedig – ha a baba közérzete megfelelő – a heti két széklet is normálisnak tekinthető. Az anyatejes széklet kenőcsös állagú, sárgás színű, jellegzetes illatú, fehér tejcsomócskák vannak benne, ha azonban nagyon kemény, az mindenképpen kivizsgálást igényel. Tápszer adása mellett a széklet kemény is lehet, ha széteső bogyós, vagy nagyon vastag, azzal forduljunk a gyermek háziorvosához – mondja dr. Hidvégi Edit gyermek gasztroenterológus, gyermek tüdőgyógyász, a Gyermekgyógyászati Központ szakembere.
Tápszeres gyermekeknél már elvárható a napi székletürítés, és a hozzátáplálást követően is az egy-kétnaponkénti székletürítést tartjuk normálisnak. A széklet ez esetben már keményebb és sűrűbb az anyatejes széklethez képest. Természetesen nem kell kétségbe esni akkor sem, ha ettől eltérő, de rendszeres ritmusú székletürítést tapasztalunk a gyermeknél. Fontos azonban, hogy ne társuljon hozzá kellemetlenség, rossz közérzet, nehezített székelés és a széklet állaga lágy, kenőcsös vagy formált legyen. A normális székletszám a napi három és a háromnaponta egyszeri ürítés között változik.
Ha túl ritkán van széklete
Gyermekkorban igen gyakori problémát jelent a székrekedés, amit ráadásul számtalan tévhit is övez – magyarázza a szakember, aki hozzáteszi, hogy valójában nem a székletürítések száma, sokkal inkább az ürítéssel kapcsolatos nehézségek és kellemetlen élmények döntik el, hogy székrekedése van-e a gyermeknek. Székrekedésről akkor beszélhetünk, ha a gyermek heti kettőnél kevesebbszer kakil, a széklet állaga kemény, száraz, az ürülés pedig csak nagy nehézségek árán megy. A székrekedést hasfájás, puffadás, teltségérzet vagy bűzös szelek kísérik, súlyosabb esetben a gyermek végbélnyílása berepedhet, ami fájdalommal jár, és tovább nehezíti a székelést.
A székrekedés okai igen szerteágazók, ám döntő többségben nem szervi okok állnak a háttérben. Többnyire az alacsony rost- és folyadékbevitel a ludas. Ilyenkor étrendi módosítással, több folyadékkal, zöldség és gyümölcs, valamint teljes kiőrlésű gabonák fogyasztásával orvosolható a probléma. Hidvégi doktornő a rendszeres testmozgás jelentőségére is felhívja a figyelmet, amivel megelőzhető az emésztési problémák kialakulása. Egy óvodáskorú gyermeknek még sok mozgásra van szüksége, de iskolás korban is fontos a napi minimum 60 perc mozgás, lehetőleg a szabadban.
Csecsemőknél a lábak passzív tornáztatásával (combok felhajtása a hasra) stimulálhatjuk a kicsik bélműködését. Kisgyermekkorban sokszor a székeléshez kapcsolódó negatív tapasztalat vagy kellemetlen élmény vezet székrekedéshez – ezért gyakori a szobatisztaságra szoktatás körül vagy a közösségbe járás megkezdésekor jelentkező székrekedés. Erre általában onnan jönnek rá a szülők, hogy az alsónemű folyton maszatos, ami az akaratlan székletcsorgás következménye. A gyermek ilyenkor igen nagy nehézségek árán tud megszabadulni a vastag, kemény széklettől. A helyzetet pedig tovább súlyosbíthatja, ha a kakilás témája állandóan középpontban van, és a szülő folyamatosan a széklet produkálására biztatja a gyermeket. Fontos, hogy funkcionális székrekedés esetén mihamarabb orvosi segítséget kérjünk, a székletürítés rendezéséhez; de ugyanilyen nagy jelentősége van a szülő és gyermek pszichés támogatásának is a terápia során.
A doktornő tapasztalatai szerint a székletürítés változatossága időnként stresszt okoz a szülőknek. Ügyeljünk rá, hogy a gyermek nyugodt körülmények között végezhesse a nagydolgát. A szülőknek pedig azt tanácsolom, hogy elsősorban ne arra összpontosítsanak, hogy a gyermek milyen gyakran kakil, hanem arra, hogy milyen a széklet konzisztenciája. A túlságosan kemény, diszkomfortérzetet és székelési nehézségeket okozó vagy a gyakori, vizes állagú, habos-nyákos, bűzös, vért tartalmazó, esetleg zsíros széklet orvosi kivizsgálást igényel.
