Miről ismerhető fel a lúdtalp és mit tehetünk ellene?

A lúdtalp egy közkeletű megnevezés, amelyet a legtöbb laikus úgy „diagnosztizál”, hogy ha vizes lábbal nyomot hagyunk magunk után a járdán, akkor a talp lenyomata nem tartalmaz egy íves bemélyedést, hanem a teli talp nyoma látszik. Lássuk hát a lábboltozat süllyedésének típusait, a felismerés és a kezelés lehetőségeit.

A telitalpúság, a lúdtalp minden babára jellemző, a láb hosszanti és harántboltozata később, kora gyermekkorban, kb. 6 éves korig kellene, hogy kialakuljon. Ha ez nem történik meg, vagy később ellaposodik a boltozat, az fájdalom vezethet és a járásra is kihathat – mondja Dr. Magbade Gábor, a Fájdalomközpont ortopéd orvosa.

Minél kisebb a boltozat íve, annál inkább lesüllyed a talp egésze a talaj felé, vagyis annál súlyosabb a lúdtalp. A lúdtalp tulajdonképpen a teljes mozgás szervrendszerre kihathat, hiszen egy nagy összefüggő hálózatról van szó, amelynek, ha egyik eleme sérül, az minden elemre hatással lehet. Ha felborul a láb ízületeinek, izmainak, csontjainak egyensúlya, az következményesen problémát jelenthet a térdben, a csípőben, a gerincben is. Ugyanakkor közvetlen következményként kialakulhat a kalapácsujj, a bütyök is.

Milyen típusai vannak?

A lúdtalpat a mérete, súlyossága szerint lehet kategóriákra bontani:

• Mérsékelt lúdtalp: a hosszanti boltozat süllyedése mérsékelt, ez a kialakulás első szakasza.
• Teljes lúdtalp: amikor már a harántboltozat is lesüllyed, teljes lúdtalpról lehet beszélni.
• Emellett meg lehet különböztetni egymástól a flexibilis, rugalmas és a merev lúdtalpat is.

A rugalmas lúdtalp azt jelenti, hogy nincs meg a lábboltozati rendszer egyensúlya, és állva is látható a süllyedés, de a talp még flexibilisen mozgatható. Ez a gyakoribb típus. A ridig vagyis merev lúdtalp jóval ritkább és súlyosabb helyzet, ilyenkor már lábujjhegyre álláskor sem látszik a belső boltozati ív, és nehézséget jelent vagy akár lehetetlen a láb szabad, rugalmas mozgatása, hajlítgatása. Ez a probléma érintheti csak az egyik, vagy mindkét lábat is, és gyakran csak a műtéti eljárás jöhet szóba megoldásként. Felnőtt korban előfordulhat még a lábboltozat váratlan, gyors összeesése, általában valamilyen sérülés, ínszakadás miatt. Ilyen esetben a láb elfordul és fájdalmas lehet.

Rizikófaktorok és tünetek

A lúdtalp kialakulása lehet genetikai alapú, van, akinek eleve magasabb, másnap alacsonyabb a lábboltozata. Sokat jelenthet a megelőzésben a baba szabad mozgásának bátorítása, a kúszás, mászás megélése, de semminek sem az erőltetése. Később, a járó kisdedeknek nagy segítség lehet a bokát stabilan tartó, de rugalmas talpú cipő. Azonban még a legnagyobb gondosság mellett is vannak olyan betegségek, állapotok, amelyek születéskor (például Down-szindróma), vagy később, akár felnőttkorban hajlamosítanak a lúdtalp kialakulására. Ilyen például az Achilles-ín sérülése, a csonttörés, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, az elhízás, a várandósság, a rheumatoid arthritis.

A lúdtalp sokszor látható és gyakran érezhető tünetekkel is járhat, bár nem minden esetben a talpon jelentkezik a tünet, hanem feljebb, a bokánál, térdnél, csípőnél, deréknál. Sokszor a rossz alátámasztás miatt bőrkeményedések is kialakulnak, illetve bütyök, kalapácsujj esetén is lúdtalp lehet a kiinduló állapot. Gyulladás is előfordulhat a területen, annak minden jelével, elsősorban természetesen fájdalommal.

Mit tehetünk a lúdtalp ellen?

• Érdemes minél többet mezítláb járni – ez főleg természetes talajon ajánlott.
• Fontos lenne talp-és lábtornát végezni, napi 5-6 percben. Hasznos gyakorlat a külső-, belső talpélen járás, lábujjhegyre állás különböző módokon.
• Edzőcipő vásárláskor ajánlott tájékozódni arról, pontosan mire, milyen sportágra ajánlják az adott cipőt, mert attól függ a talpszerkezet, a rugalmasság, stb.
• Elterjedt tévhit, hogy a lábnak szüksége van valamennyi sarokemelésre. Ez a lábszár hátsó izomcsoportjának rövidüléséhez, feszességéhez vezet, mely tovább növeli az egyébként is gyenge talp szövetek terhelését. Érdemes az utcai cipő esetében a láb lehető legnagyobb szabadságára törekedni.

Magát a lúdtalpat csak kezdeti panaszok esetén szabad korrigálni betéttel, ortopéd orvos javaslatára, túlterhelés megelőzése céljából. Optimális, ha nem visel a gyerek betétet (kivétel a súlyos, nagy fokú deformitás), hadd fejlődjenek a szalagjai, az izomzata. Később is az ortopéd orvos ajánlására érdemes támaszkodni a megfelelő segédeszköz kiválasztásához, az esetleges gyulladás kezeléséhez és a kezelési terv összeállításához.