Mit jelent a pitvarlebegés és miért veszélyes?

A pitvarlebegés a szívritmuszavarok egyik típusa, hasonlít a pitvarfibrillációra, sokszor nem okoz feltűnő tünetet, mégis nagy veszélyt jelenhet a betegre, mert az ötszörösére emeli a szívelégtelenség és az agyi érkatasztrófa veszélyét. Milyen jelekre szükséges felfigyelni?

A normál szívverés a szinuszcsomóból, a szív jobb pitvarában (jobb felső üregében) lévő kis területről érkező elektromos impulzussal kezdődik. A pitvarlebegés során egy elektromos „rövidzárlat” lehetővé teszi, hogy az elektromos impulzus túl gyorsan mozogjon a jobb pitvar körül, percenként 240-340 összehúzódást okozva. Ha pedig a pitvar összehúzódása rendkívül szapora, ezzel a kamrákat is gyors, kevésbé hatékony összehúzódásra készteti. Így a kamrákból kevesebb vér kerül a vérpályákba, mint normális szívritmus esetén.

Mindezen folyamatok következményeként a betegek felének leggyakoribb tünete a heves szívdobogás, egyharmadának a gyengeség, 30 százalékának a légszomj, 10-20 százalékának a mellkasi fájdalom. Ezek a tünetek keveredhetnek, de a betegek jelentős részének semmilyen panasza nincs – mondja dr. Müller Gábor, a KardioKözpont kardiológusa. 

Tünetmentesen is veszélyes

Korábban a pitvarlebegést nem tekintették súlyos szívritmuszavarnak, legfeljebb csak kellemetlennek, megfigyelést igénylőnek. Ma már nem így tekintünk rá, ugyanis bebizonyosodott, hogy a veszélye abban áll, hogy ötszörösére emeli a szívelégtelenség és a stroke veszélyét. Amennyiben pedig több szív- és érrendszeri betegséggel is küzd valaki – és ebbe például a magas vérnyomás is beleértendő -, a kilátásai sokkal rosszabbak, ha ez a szívritmuszavar is jelen van.

A legsúlyosabb veszélyt az agyi érkatasztrófa jelenti. Ha valaki pitvarlebegésben szenved, nagy a kockázata annak, hogy a bal pitvarban vérrög képződjön. Erről leszakadhat egy darab, és a vérárammal eljuthat az agy egyik erébe, s elzárhatja azt, így stroke, vagyis agyvérzés alakulhat ki, aminek következtében az agy bizonyos része elhal. Ennél enyhébb, de mégis jelentős következmény lehet, hogy a hosszú időn keresztül zajló gyors szívverés növeli a kardiomiopátia, vagyis szívizom károsodás rizikóját is, ami hosszabb távon szintén veszélyes kimenetelű lehet.

Így diagnosztizálható

A kivizsgáláshoz és a pontos diagnózis felállításához többféle eszközös vizsgálatra is szükség lehet. A laborvizsgálatok mellett alapvető az EKG, amellyel gyorsan ellenőrizni lehet a szív elektromos jeleit. Szintén szükséges és fontos lehet a több napos Holter EKG, amely kis méretének, praktikusságának köszönhetően nem jelent különösebb kellemetlenséget. Ezzel az eszközzel akár a ritkább tüneteket okozó problémák is kiszűrhetők. Ugyancsak fájdalmatlan eljárás a szívultrahang, amely szívritmuszavarok esetén kötelező vizsgálómódszer, amellyel akár terhelés mellett is megfigyelhető a szív munkája.

Ha megszületik a diagnózis, a kezelésnek több is célja is lehet:

• Kezelni kell a kísérőbetegségeket és ezzel párhuzamosan csökkenteni a rizikófaktorokat. Itt leggyakrabban a magas vérnyomás, az elhízás, a cukorbetegség, a szívelégtelenség orvosi és életmódbeli kezeléséről van szó.
• Kezelni kell magát a pitvarlebegést. Ennek régebben elsődleges eszközei voltak a szabályos pulzus megőrzését szolgáló gyógyszerek, ma már sok esetben katéteres beavatkozás történik, aminek az a lényege, hogy az érpályán keresztül a szívbe katétereket juttatnak, és a kóros elektromos jeleket adó területeket speciális energiaforrás segítségével semlegesítik.
• Meg kell előzni a vérrög okozta agyi érkatasztrófa kialakulását, elsősorban a véralvadást lassító készítményekkel.