Napozás: ez az arany középút

A napból életet és egészséget kapunk, de ennek ellentéteire is képes. Kellő ismeretekkel és gondoskodással elérhetjük, hogy csak pozitív hatásait élvezzük. 

A földi élet ma ismert változatossága és burjánzása nem jöhetett volna létre és nem létezhetne a napsugárzással érkező energia nélkül. Ennek egy része az emberi szem által láthatatlan ultraviola sugárzással éri el bolygónkat, ezek a nagy mumus UV-sugarak. Hullámhossz szerint három különböző tartományokat különböztetjük meg, hatásuk is más és más:

• Az UV-C sugárzás pusztítóan hat minden földi élőlényre, ám szerencsénkre nem kell vele foglalkozni: a magaslégköri ózon kiszűri, nem jut el a felszínre. Pontosabban annyi dolgunk mégis akad e tekintetben, hogy meg kell őriznünk az ózonréteg épségét. 
• Az UV-B sugárzás felelős a leégésért, a bőrrákos esetek többségéért, viszont segíti bőrünket e létfontosságú, számos életveszályes betegségtől és állapottól óvó D-vitamin képzésében. 
• Az UV-a sugárzás is daganatokat okozhat, öregíti a bőrt, elősegíti a ráncok kialakulását.

Ebből is látszik, hogy a túlzott napfény igencsak ártalmas, ám az sem járható út, ha teljesen eltakarjuk előle testünket. A D-vitaminra való tekintettel egyes számítások szerint az emberiség összesen 3,3 milliárd életévet veszít amiatt, mert nem éri kellő mennyiségű UV-sugárzás. A másik oldalon pedig ott a bőrrák kockázata, a "túl sok" UV-sugárzás, ami pedig 1,5 millió életévünkbe kerül.

Mennyi az ideális napon töltött idő? Nyilvánvalóan egyén, helyzet és életmód kérdése, ökölszabályként ennyit mondhatunk: nyáron a 11-16 óra közötti időszak kivételével, lenge öltözetben 10-15 perc.

Ennyi idő alatt arcunk, kezünk, karjaink bőrfelületét elegendő sugárzás éri a megfelelő mennyiségű D-vitamin előállításához. Ezt követően viszont mindenképpen gondoskodni kell a megfelelő védelemről – ennek mikéntjéről lesz szó a későbbiekben.