Ön most ezért büdös

Nyár van, kánikula, az ember párolódik saját izzadtságában, és hát bárhogy is igyekszünk elnyomni, ez némi szaggal jár. Sovány vigasz, de a bűzért nem minket terhel a felelősség. Sok más mellett az embert az is megkülönbözteti az többi állattól, hogy a különböző társadalmi normáknak való megfelelés vágyától hajtva állandó harcot vív saját teste ellen. Nem kívánatos például az izzadtság, kényelmetlen a csatakos külső, az ilyenkor jelentkező szagokról nem is beszélve. Nem állítjuk, hogy rosszul van ez így, azt viszont igen: teljesen természetes, sőt életbevágóan fontos folyamatról van szó. Minden kellemetlen mellékhatásával együtt.

Vízhűtés a bőrön

Az emberi test párologtatással hűti magát: meleg hatására a bőr hőreceptorai riadóztatják a a központi idegrendszert, ami a verejtékmirigyeket fokozott elválasztásra, a bőr ereinek izomzatát pedig ellazulásra utasítja. Egyszerű vízhűtés, a verejték hőt von el a test felületéről, ahol a kitágult erekben folyó vér lehűlhet. Alapvetően a külső hőmérséklettől függ, hogy mennyire izzad az ember, de egyénenként több más tényező is befolyásolhatja. A túlsúlyos emberek azért izzadnak az átlagnál sokkal jobban, mert testtömegükhöz képest kisebb bőrük felülete, így szervezetük fokozott verejtéktermeléssel igyekszik elérni a kívánt hatást. Márpedig itt nem vaktöltények durrognak. A verejtéket termelő mirigyekből minden egyes négyzetcentiméteren hat-hétszáz, a hónaljak környékén akár 25 ezer is megtalálható, és óránként akár 1,8 liter "hűtővizet" is kipumpálhatnak. Máris érthető, miért kell nyáron sok-sok liter folyadékot magunkba gyűrni.

Izzadt, bűzös hónalj

Az izzadással pedig elengedhetetlenül érkeznek a szagok is, amit civilizációnk büdösnek tart. Valóban tud gyomorforgató lenni, tömött buszon késő délután 35 fokban az utastársakhoz simulva... Pedig maga a verejték igazából szagtalan, nagyrészt vízből, sóból, pici káliumból, ammóniából, bikarbonátból álló egyveleg. Ám ahol az ember szenved, ott a mikroorganizmusok kiválóan érzik magukat és a számukra ideális környezetben hihetetlen rövid idő alatt felszaporodnak. Anyagcseréjük során pedig különböző bűzös, illékony anyagokkal árasztanak el minket. Gyakorlatilag úgy "hálálják meg" a testünk biztosította jólétet, hogy bűzburkot vonnak körénk. Védekezni - egy jó fürdőn túl - két módon tudunk a szagok ellen. A dezodorok és parfümök nem tesznek mást, mint számunkra kellemes illatukkal elnyomják a testszagot. Az izzadásgátló készítmények viszont egy más oldalról közelítenek a problémához, ezek a verejtékmirigyek eltömésével csökkentik a párologtatást.

Enélkül meghalnánk

Ha a végletekig kisarkítjuk a dolgot, utóbbi cseppet sem szerencsés. Verejtékezés nélkül ugyanis az ember a nyári kánikulában órákon belül meghalna. Az emberi test ideális belső hőmérséklete körülbelül 37 fok, az ettől való eltérés bármely irányban komoly következményekkel jár. Ha a testhőmérséklet tartósan túllépi, illetve rövid ideig, de jelentősen meghaladja az előbbi értéket, a központi idegrendszer felmondja a szolgálatot és lassan beáll a halál. Ugyanaz történne, mint amikor a tűző napon lezárt autóban hagynak valakit. A csatakos, izzadt, büdös test tehát lehet szégyellnivaló embertársaink előtt, de legalább életben tartja gyarló testünket. Az okot felszámolni lehetetlen küldetés, a mikrobák iszonyatos túlerőben vannak: az emberben található sejtek 90 százaléka baktérium, és csak a maradék 10 százalék "maga az ember". Hihetetlen arány, ezért annyiban segítünk, hogy az egysejtű baktériumok mérete átlagosan két-három nagyságrenddel kisebb, mint az átlagos emberi sejteké. Túlnyomó többségük pedig hasznos, életben sem tudnánk maradni nélkülük.