Puffadás, fájdalom, hányinger – mit kell tudni az ételintoleranciáról?

Számtalan ételféleség okozhat – önmagában vagy más ételekkel együtt fogyasztva – kellemetlen hasi, illetve egyéb tüneteket, ezért azonosításuk sokszor nem egyszerű feladat. Mikor beszélhetünk ételintoleranciáról?

Ételintolerancia akkor alakul ki, ha bizonyos ételeket az emésztőrendszerünk nem szeret. Ilyenkor elsősorban hasi panaszok – puffadás, hasi fájdalmak, hasmenés, hányinger – jelentkeznek, de fejfájást, fáradtságot és szénanáthát is tapasztalhatunk. Funkcionális kórképről van szó, mert a háttérben nem szervi elváltozás, hanem bélműködési zavar áll – mondja dr. Pászthory Erzsébet gasztroenterológus, belgyógyász, háziorvos szakorvos, az Allergiaközpont munkatársa. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert mielőtt ételintoleranciára gyanakodnánk, először ki kell zárni a tünetek hátterében álló esetleges szervi betegséget. 

Az ételintolaranciát ne keverjük össze az ételallergiával vagy a lisztérzékenységgel. Utóbbi kettő az ételintoleranciához hasonló megjelenésű, de szigorú diétát igénylő kórképek, amelyek esetében a kiváltó okot, vagyis a gabonafehérjét (glutént), illetve az allergént teljes mértékben ki kell iktatni az étrendből. A gluténmentes étrend ugyanakkor rendkívül megnehezíti a lisztérzékenység diagnózisát. Tartós hasi panaszok esetén, komoly diéta megkezdése előtt tehát forduljunk orvoshoz.

Az ételintolerancia mögött az emésztőenzim hiánya áll. Ez egy átmeneti vagy tartós állapot, amikor a nem megfelelően megemésztett ételt a vastagbél baktériumai bontják le, ami gázosodást, hasmenést okoz. Ezt látjuk például a laktóz- vagy fruktóz-intolerancia esetében. Számtalan ételféleség okozhat – önmagában vagy más ételekkel együtt fogyasztva – tüneteket, ezért az azonosítás sokszor nem egyszerű feladat: koffein, nátrium-glutamát (paradicsom, sajt, húsfélék, gomba, zöldségfélék összetevője, ízfokozóként is használt adalékanyag), szalicilátok (zöldségek, gyümölcsök, alkoholos italok tartalmazzák, de gyógyszerek hatóanyaga is), szulfitok (szárított gyümölcsök, vörösbor). 

A diagnosztika

Ételintolerancia gyanúja esetén a diagnosztikának több módja lehet.

• Ételnapló vezetése. A nyomozás első és legegyszerűbb eszköze, ha megfigyeljük, milyen ételek vagy étel-kombinációk fogyasztása után észlel a páciens panaszokat. Nehézséget okozhat ugyanakkor, hogy a tünetek sokszor nem közvetlenül az étkezés után, esetleg csak bizonyos ételtársítások esetében jelentkeznek.
• Kilégzési tesztek laktóz- és fruktóz-intolerancia gyanúja esetén. A vizsgálat során laktóz- vagy fruktóz-tartalmú tesztoldatot kell meginni, majd megadott időközönként több alkalommal egy készülékbe kell levegőt fújni. Intolerancia esetén a tesztoldat tartalmát nagyrészt a bélbaktériumok bontják fermentálással, ami a kilélegzett levegő hidrogén-koncentrációjának emelkedett szintjét eredményezi.
• Ételintolerancia teszt. Az étel-specifikus IgG-szint emelkedés segíthet a panaszt okozó ételek kiszűrésében – de csak ez alapján soha ne tartsunk szigorú diétát!
• DAO-szint mérés. A hisztamint bontó enzim, a deamino-oxidáz csökkent koncentrációja valószínűsítheti a hisztamin-intolerancia fennállását.
• Genetikai tesztek. A betegségre való öröklött hajlam kimutatására alkalmas tesztek lisztérzékenység, illetve laktóz-intolerancia esetében alkalmazandók.
• Eliminációs (próba) étrendek. Ilyenkor egyféle ételt vagy étel-csoportokat átmenetileg kiiktatunk a diétából, majd megfigyeljük, hogyan alakulnak a panaszok. A leggyakoribb okok kiszűrésére alkalmas eliminációs étrend a FODMAP diéta.

Mit kell tudni a FODMAP diétáról?

A FODMAP mozaikszó: bélbaktériumok által bontott szénhidrátok és cukor-alkoholok (Fermentable Oligo-, Di-, Monosaccharids And Polyols) összefoglaló neve. A magas FODMAP-tartalmú élelmiszerek listája igen hosszú, a legfontosabbak talán a következők:

• gabonafélék – búza, rozs;
• édesítőszerek – méz, mannitol, sorbitol, xylit;
• tej – minden állati eredetű tej és tejtermék;
• gyümölcsök – körte, alma, görögdinnye, sárga- és őszibarack;
• zöldségek – káposzta, hagyma, karfiol, brokkoli;
• hüvelyesek – bab, borsó szója.

Ha ezek nem emésztődnek meg kielégítően a vékonybélben, a vastagbélben bekövetkező bakteriális bontás gázosodást, hasmenést okozhat. A diéta lényege, hogy a magas FODMAP tartalmú ételeket 6 hétig mellőzzük, majd fokozatosan, 3 naponként egy-egy magas FODMAP-tartalmú ételt visszavezetve az étrendbe, megfigyeljük, okoz-e panaszokat.

A diétát kifejlesztő ausztrál munkacsoport közlése szerint FODMAP-étrenddel az irritábilis bél szindrómában szenvedő betegek több mint felénél sikerült tünetmentességet biztosító étrendet kialakítani. A siker a szakszerű irányításon múlhat, ezért kérjük dietetikus segítségét, illetve táplálkozási hiányállapot kialakulásának veszélye miatt szigorúan FODMAP-szegény diétát 6 hétnél hosszabb ideig semmiképpen sem tartsunk.

Ha ételintoleranciára utaló tüneteket észlelünk magunkon, ne kezdjünk bele a mostanában divatos étrendek valamelyikébe, hanem először egyeztessünk orvosunkkal, szükség esetén pedig dietetikus segítségével kaphatunk személyre szabott étrendet!