Szabad sportolni trombózis után?
Klinikai vizsgálatok szerint az akut trombózist követő testmozgás nem növeli a vérrögképződés vagy a tüdőembólia kialakulásának kockázatát, sőt kifejezetten segíthet a tünetek csökkentésében, és a gyógyulást is felgyorsíthatja.
Bár a trombózist követő 6-8 hétig nem ajánlott sporttevékenység végzése, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenféle mozgást száműznünk kell az életünkből. Az elmúlt évtizedekben az orvosi szemlélet is megváltozott a trombózison átesett betegek kezelésével kapcsolatban, ma már idejétmúlt az az elképzelés, hogy a páciensnek szigorú, akár 7-10 napig tartó ágynyugalom szükséges – mondja Prof. Dr. Blaskó György trombózisspecialista, a Trombózis- és Hematológiai Központ belgyógyász szakorvosa.
Hozzáteszi: korábban azt feltételezték, hogy a legkisebb mozgás is elmozdíthatja a vérrögöt, ami tüdőembóliát okozhat. Ma már tudjuk, hogy ennek nem nagyobb a kockázata a megfelelően kezelt, mozgékony betegeknél, mint az ágynyugalomban lévőknél. Sőt, a kontroll mellett végzett korai mobilizáció csökkentheti a tüneteket és felgyorsíthatja a gyógyulást is. Az alapelv, hogy „Elfáradni nem szabad!”
Maradjon aktív, hogy megelőzze az újabb vérrögképződést
Mivel a mozdulatlanság a vérrögök kialakulásának ismert kockázati tényezője, fontos, hogy a beteg a trombózist követően a lehető leghamarabb elkezdje fokozni a vénás visszaáramlást a lábakban. A mozgást azonban mindig fokozatosan, szakorvosi kontroll mellett szabad csak kezdeni, hogy ne terheljük túl az érintett végtagot. A légzőgyakorlatokkal kombinált vénás értorna és a könnyedebb kardio mozgásformák, a séta, úszás, kerékpározás kedvező hatású mozgásformák a kezdéshez. Mélyvénás trombózist követően a beteg lába duzzadt, érzékeny lehet, ami miatt nehezebb elkezdeni a testmozgást, ám ezek a tüneteknek idővel javulni fognak, amiben épp a mozgás lesz a legjobb gyógyír.
Mivel azonban az alvadásgátló szedése mellett nagyobb a vérzés kockázata, érdemes alaposan mérlegelni, hogy milyen típusú gyakorlatok végezhetők a trombózist követően, és miként csökkenthető az esések vagy sérülések kockázata. Túrázáshoz, gyaloglásához célszerű túrabotokat használ az egyensúly megőrzéséhez, kerékpározáshoz vegyünk fel a bukósisakot, vagy váltsunk szobakerékpárra. Általánosságban azt javasoljuk, hogy az alvadásgátlót szedők kerüljék a nagyintenzitású kontakt- és küzdősportokat, mivel ezek súlyos vérzést okozó sérüléseket okozhatnak, és tartózkodjanak a nagyon extrém sportoktól is (futó-, kerékpár- és triatlonversenyek).
Kezdetben nagyon kell óvakodni a test-test ellen végzett sportóktól, japán küzdősportoktól, bármelyik is legyen. A versenyszerű sportolás esetében pedig csak sportorvosi engedéllyel folytatható a korábbi sporttevékenység (tüdőembólia után ezek közül néhány egyáltalán nem űzhető).
Egyeztessünk orvossal
A korábban aktív, rendszeresen sportoló betegek közel felénél a trombózist követően megfigyelhető, hogy csökken a fizikai aktivitás szintje a tünetek súlyosbodásától való félelem, vagy a fájdalom elkerülése miatt. Ezért Blaskó György azt tanácsolja, hogy az érintettek mihamarabb beszéljék át aggodalmaikat szakorvossal, mert hobbiszinten nagyon sokféle sport gyakorolható a későbbiekben is.
A megfelelő mozgásforma, sport kiválasztása természetesen nagyban függ a lezajlott betegség súlyosságától, az esetlegesen meglévő öröklött defektusoktól, az egyéb társbetegségektől, de ebben is támogató és szakszerű segítséget tudunk biztosítani pácienseink számára.
